Mucsy Szilvia Best Regards című kiállítása azokat az időket idézi meg, amikor még képeslapokat kerestünk és találtunk szöveges üzeneteink küldéséhez.
Tudtuk, hogy a képes levelezőlapok elsődleges funkciója a távolságot áthidaló üzenetközvetítés: valakitől valakinek, valahonnan valahová. A képeslap megvásárolható, illusztrált oldala kész van, míg a személyes üzenetet a feladó írja és általában nyitott formában – boríték nélkül – juttatta el a címzetthez. És a mostani azonnalisághoz képest idő is kellett ahhoz, hogy ez az üzenet célba érjen.
Mucsy Szilvia a képeslapok világát megidéző munkáiban a kép és szöveg egyszerre való bemutatása minden esetben jelentéseik együtthatására épül, és bár külön-külön is értelmezhetőek, mindeközben egymásra reflektálnak.
A fotókban megörökített pillanatok a világ csendjéhez tartoznak, értelmezésük pedig a hozzájuk tartozó egysorostól kap irányt. A jelentések lehetőségét nem szűkíti, hanem sokkal inkább formálja a szöveg. Játék ez a képi és a szöveges narratívával, e kettő egyenrangú viszonyával.
A szövegek mintha az intimitás világához tartozó dialógusokból vagy monológokból kiragadott mondatok, versből kiemelt sorok, vagy éppen régi, esetleg új bölcsességek lennének. A rövid, néha lezáró írásjel nélküli állítások, olykor felkiáltások, kérdések már önmagukban is gyakran enigmatikusak és az általunk nem ismert történésre, helyzetre, mondatra való reagálás hatását keltik. Ezért is írhatjuk őket képzeletbeli ’valós’ történetté. Konkrét összefüggéseikből kiemelve ezek a mondatok veszítenek konkrétságukból és általános érvényük erősödik. A képek alatt olvasható sorok mintha a fotográfiák rejtett jelentéseit nyitnák meg, úgy, hogy az akár a saját történetünk is lehet(ne).
Sokan közülünk választhatnának egy egysorost, amit valakinek el is küldhetnének postán, egy azonnal megkapott Messenger üzenet, egy SMS vagy egy emoji helyett.
Csizek Gabriella