Závorszky-Simon Márton (1988) elemi élménye a tűz, amely egyrészt a szellemit jelképezi művészetében, másrészt fizikai fájdalmainak kifejeződése: az alkotó huszonnégy éves kora óta él autoimmun ízületi gyulladásos betegséggel.
Alkotótevékenysége kezdetén, 2008-ban, hagyományos olaj-vászon technikával festette apokaliptikus expresszivitású tájait, később, 2021-től kezdett magával a tűzzel festeni, kormozással, vagy nyílt lánggal dekonstruálta képeit.
A kiállításon bemutatott, vászonra kasírozott fotó alapú munkák – az életmű legfrissebb alkotásai – stílusában a személyességet átesztétizáló eljárás figyelhető meg: az élettragikumot Závorszky táj- és virágmetaforákba vetíti.
E műveken a tűzzel való deformálás drámai hatású eljárásával a pusztítás ugyan az alkotás részévé válik, ám úgy, hogy mindeközben a remény lehetősége is megjelenik a szabadon hagyott felületeken.