Az ukrónia szó egy 19. századi nyelvi neologizmus, amit az utópia szó mintájára hozták létre. Etimológiáját tekintve az ukrónia “u” kezdőbetűje, mint fosztóképző működik a görög nyelvben. Míg az utópia esetében, ez a megfosztás a helyre vonatkozik, itt az időre. Az utópia sehol-földnek, az ukrónia, pedig semmikor-időnek felel meg. Az ukrónia akárcsak az utópia irodalmi műfajként indult. Alternatív történelmet kreál, ami történeti időt, vagyis a megtörténetet írja át, úgy mintha megtörténhetett volna.
Idén az új tagok az FKSE terét öt különböző territóriumra osztották. A területeken különböző városállamok jöttek létre saját államberendezkedéssel, alkotmánnyal, vallással, jelképekkel és hitvilággal. Mindenki egy-egy állam polgára lett, ahova véletlenszerűen – deus ex machina – kerültek. Kezeikbe útlevelet kaptak, ami jogosítja őket a határok átlépésre, utazásra, szökésre és emigrálásra a hol abszolutisztikus, hol anarchikus, hol fundamentalista államokból.
Hol lehet élni és alkotni? Hol van maradásuk?
Képzőművészet: Csatlós Asztrid, Cséffai Györgyi, Farkas Aliz, Forgách Anna, Gacsályi Bíborka, Kárpáti Judit Eszter, Kerekes Júlia, Matl Szilárd, Milinszki Boglárka, Móró Zsófia, Nunkovics Róbert, Nyíri Orsi, Pusztai Fruzsina, Sárvári Regina, Szekeres Alexandra, Szöke Eszter, Tihanyi Áron, Tomecz Dániel, Tóth Lala, Várhegyi Dávid
Művészetelmélet: Edvy Athina, Farkas Benedek, Juhász Péter, Molnár Veronika, Novák Lea, Porteleki-Helbich Rozina, Szakács Emese Bíborka, Várhelyi Valentina