A kiállítás Tölg-Molnár Zoltán, Bodóczky István és Körösényi Tamás műveit mutatja be, felidézve a kortárs hazai képzőművészet és a Magyar Képzőművészeti Egyetem egy különleges, inspirációval és kísérletezéssel teli korszakát, valamint betekintést nyújtva a tihanyi művésztelep mindennapjaiba archív fotók segítségével.
Új médium: papírplasztika
Az idén márciusban nyolcvan éves korában elhunyt Tölg-Molnár Zoltán munkásságának 1990 utáni szakasza, azaz a művész papírplasztikái széles körben ismertek. A művek keletkezésének körülményeibe azonban eddig csak azok nyerhettek bepillantást, akik ismerték a művészt, vagy részt vettek az általa szervezett tihanyi nyári kurzusokon.
Tölg-Molnár, aki 1990-ig főként olaj-vászon képeket alkotott, 1990-től már szinte kizárólag papírral, pontosabban cellulózzal kezdett dolgozni. Figyelme ekkor fordult a relief szerű „képtárgyak” létrehozásának lehetőségei, a papírmerítés és a papírplasztika felé. Ez a technika az Egyesült Államokban alakult ki a 70-es évek elején, és Magyarországon sokáig nem voltak követői. A 90-es években azonban már nálunk is népszerűbbé vált az az elképzelés, hogy a papír nem csak a mű hordozója lehet, hanem médium, sőt, maga a mű. Hogy miért éppen ezt az anyagot választotta Tölg-Molnár, azt egy 1999-ben írt levelében így fogalmazta meg:
„Közel egy évtizede alkotótársam a zúzott papír, a papírmassza, ami megengedi, hogy gyúrjam, formáljam, tapasszam, színezzem, rábízva magam az anyag memóriájára, ami megmutatni és megőrizni képes a tehetségesnek mondható pillanatainkat.”
A Tihany ’90 című kiállítás Tölg-Molnár Zoltán művei mellett Bodóczky István és Körösényi Tamás, szintén papírból készült, azonos időben alkotott munkáit is bemutatja. A három művész pályája nem csak a közös médium által kapcsolódik egymáshoz, további metszéspontjuk a tihanyi művésztelep, ahol a pedagógiai tevékenység mellett mindhárman aktívan alkottak.
Művész és művésztelep kapcsolata
A tihanyi művésztelepet (hivatalos nevén Somogyi József Művésztelep) a Magyar Képzőművészeti Főiskola a 70-es években, Somogyi József közbenjárásának köszönhetően vette kezelésbe, több generációnyi hallgató, későbbi alkotóművész nyári gyakorlatához biztosítva ezzel helyszínt. Somogyi József nyugdíjazását követően, 1987-től a művésztelep voltaképpen „vezető” nélkül maradt. Változást az 1990-es év hozott, amikor Tölg-Molnár Zoltánt a festő tanszék vezetőjévé léptették elő, egyúttal pedig a tihanyi művésztelep működéséért, oktatási programjáért felelős szervezővé is kinevezték. 1991-ben már olyan kurzusok valósultak meg a főiskolai tanárok, valamint meghívott oktatók bevonásával, amiket bátran nevezhetünk szemléletformálónak. A kísérleti plan-air műhely, a murális műhely mellett a land-artot, illetve a természetművészetet bemutató előadásokon vehettek részt azok a hallgatók, akik az évtized elején látogatták a művésztelepet. Tölg-Molnár nem csak a pedagógiája megvalósításához szükséges helyszínt találta meg Tihanyban, hanem a témát, az ihletforrást is újonnan elsajátított technikájához, a papírplasztikához.
„Tihany olyan szegmentuma a világnak, ahol talán érzékenyebbnek, tehetségesebbnek érzem, éreztem mindig magam: ahol a kihívások tisztábban szólítanak, szólítottak meg. A méretek, amelyektől oly parányivá válok, adják meg a lélegzetvételhez szükséges energiát. A hatalmas tér, a csend, a víz, a napsütés, olykor az eső, a szél kozmikus hatalma: Tihanyban ezek segítenek, hogy természetes módon részese lehessek a Teremtésnek. Az anyagokkal körülvéve tudok igazán része lenni az alkotásnak. Figyelve és hallgatva, provokálva és rombolva őket, sok türelemmel, bátorsággal és szerencsével kerülhetek az érzékenység – ami gondolom minden művészet alapja – áldott helyzetébe. És végül, ha úgy látom, hogy a „holt” anyagnak sikerült magába szívni a szél, az eső és a napsugár erejét, és persze a magam hitét: akkor megszületett egy kép, és akkor boldognak érzem magam.”
A Tihany ’90 kiállítást előkészítő kutatás kifejezetten a 90-es évek eseményeire helyezte a hangsúlyt. A közelmúltban több száz privát fotográfiát sikerült összegyűjteni, ami a kiállítás ideje alatt online kerül publikálásra. A felvételek többségén a művésztelep mindennapjai elevenednek meg. Életképek, amin az egykori oktatók és hallgatók alkotás vagy épp papírsárkány eregetés, focizás, főzés és egyéb tevékenységek közepette láthatóak. Az archív fotókat folyamatosan posztoljuk a Tihanyi Művésztelep néven létrehozott közösségi oldalainkon.