Loránt Anikó (1977-2020) életművet több mint negyven változó méretű rajzmappa és jegyzetfüzet őrzi. Ezek általában szorosan egymáshoz kapcsolódó, egy-egy az alkotót foglalkoztató szimbólum gazdag kibontásai, naplószerű bejegyzések, olvasmányokat elemző rövid szövegek és installációkhoz készített rajzsorozatok.
Anikó párhuzamosan dolgozott a fenntarthatóságra, a létfenntartási készségekre, a gazdálkodás történetére, a gyűjtögetésre, a lassú életmódra, valamint a nem emberi világgal való elválaszthatatlan kapcsolatra is összpontosító projektjein. Az általában vegyes technikával készült, olykor haiku-szerű verseket is tartalmazó rajzokat a kapcsolódások gazdag hálózata köti össze, egymásba fonódó történetmesélési szálakkal, olvasmányaira, mindennapi kísérleteire, megfigyeléseire és felfedezéseire való utalásokkal.
Élet- és alkotótársával, Kaszás Tamással és Kristóf Krisztián képzőművésszel (akik közösen hozták létre a Randomroutines csoportot) arra vállalkozunk, hogy a feltérképezés és bemutatás mellett egy tágabb művészeti-művészettörténeti kontextusba is helyezzük Anikó ezidáig kevéssé ismert, illetve csupán kollektív keretben megmutatott gondolkodását-munkásságát.
Loránt Anikó 2003-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Alkotói munkájának alapvető kereteit a szülővé válás tapasztalata, az emberi életforma újragondolása, a kiterjesztett gondoskodás és fenntarthatóság kérdéseihez kapcsolódó vizsgálatai alkották. Az egyéni szinten is képviselt nemnövekedés programját terjesztette ki az ökológia válság és ehhez kapcsolódóan a posztindusztriális társadalmon kívüli létezés lehetséges kisközösségi eszköztárának kialakításához.