Bernát András kiállítása a nyolcvanas évek elején létrehozott kísérletező műtermébe vezeti el a látogatót. A tárlat központi eleme az a fotósorozat, amelyben a művész a test és a tér határait kutatva alkotta meg sajátos „vonalhálóvilágát”.
A koncepció alapja egy holisztikus szemléletmód: a fekete pigmenttel festett, kaotikus vonalszövevény a háttérül szolgáló csomagolópapíron és az aktmodellen is végigfut, vizuálisan egybeolvasztva az alakot a környezetével. Ez a gesztus megszünteti a klasszikus térérzékelést, és egy bizonytalan, lebegő látványt hoz létre, ahol a test nem különálló entitás, hanem a textúra szerves része.
A kiállítás – a fennmaradt fekete-fehér fotográfiák mellett – az alkotói folyamat részeként ceruzarajzokat és a tér homogenizálására tett korai kísérleteket is bemutat.