0,1

1946-ban a Neumann János által megalkotott Neumann-elvek között szerepel a kettes számrendszer, mint a számítások számrendszere.

IGEN és NEM a legalapvetőbb kommunikációs mód, környezetünkben minden eszköz ezt veszi alapelvül. Ez a digitális világ axiómája, a művészet eszközeivel vizsgálva ez egyfajta lebontásra utal. A kiállításon keresztül kísérletet teszünk egy végső leegyszerűsítésre, amely installációk vagy képek formájában jön létre. Olyan tér és helyspecifikus kiállításként nyilvánul meg ez a fajta kommunikáció, ami eszközhasználat és gondolatiságban is a redukció formai és elméleti lehetőségeivel apellál.

Amikor az informatika hajnalán az első automatizált (mechanikus és elektronikus) szuperszámítógépeket tervezték, rögtön felmerült a megépítés gazdaságosságának kérdése. Gondoljunk arra, hogy például egy tízes számrendszerben operáló korai szerkezetnek minden számjegy alaki értékéhez egy-egy megfelelő helyi értéket kellene kezelni tíz hatványaiból. Még ennél is gazdaságtalanabb az a következmény, hogy minden helyi értéken az egyes alaki értékekre tíz különböző mechanikus vagy elektronikus jeltípus értelmezését kellene megvalósítania.

Sőt, az ezek közötti műveletek (összeadás, szorzás stb.) szabályrendszere megsokszorozza a műveleteket végrehajtó egységek megvalósításának szerkezeti elemeit. Ez kezdetben igen megnehezítette az eszközök megépítését.

Kiállító művészek: Barics Sándor, Gyenes Zsolt, KristofLab, Peták Dénes, Pongrácz Márton, Szigeti G Csongor