A Hórusz Archívum képei a dolgok fonák oldalát tudják mutatni. Az örökké érvényes törvényeket fogalmi úton tudatták velünk. Ha a kettőt összekapcsoljuk, jelentős kérdéseket vethet fel.
Tudjuk-e még, ki az Egyetlen? Képesek vagyunk-e képzetet alkotni róla, bármilyet is, és szabad-e? Olyan, mint amit a fejünk mögött látunk? Vagy tudunk-e bármit is gondolni róla a mai világban?
Képesek vagyunk-e a szó nemes értelmében ünnepelni? Esetleg ma már az ünnep az, ha megszabadulunk a mindennapokat tükröző tudatunktól és megkíséreljük lerázni a félelmeinket?
Képesek vagyunk-e az erkölcs igájába hajtani erotikus és hatalmi vágyainkat? Empátiával szemlélni a másik ember életét, a szerencsétlenben nem ellenséget látni?
Képesek vagyunk-e tisztelni a kort, vagy a nehezen megélt élet elnyomorítván, nem teremt érdemet a megbecsülésre?
Szabad-e leszedni az zengő harangot, hogy tébolyult harc ágyújává váljon? Az pedig, hogy »lészen ágyú« (Gábor Áron), egészen más, pedig az is harangból származik. Képesek vagyunk-e megkülönböztetni a kettőt, esetleg választani a zavaros harcok vidékén?
Még érvényes-e az örök törvény, melyből egy jotta sem veszhet el soha (Jézus)?
Hát, hogy fény képesek vagyunk-e? Minden elveszett, vagy van remény?
Szándékunk szerint erről szól ez a kiállítás.
Kardos Sándor