A Pólya Zsomborra jellemző konceptuális gondolkodásmóddal, főként a mű változó kontextusát, a létrehozott alkotás és a művész társadalmi szerepváltozását, illetve a művészet-kereskedelem-pénz összefüggéseit vizsgálja. Alkotásmódját humor és ötletgazdagság jellemzi, mely legtöbb esetben a képzőművészeti szcéna önellentmondásaira épül. Attitűdjét a különböző helyzetek kiforgatása, a “komoly” tartalmak szándékoltan “komolytalan” ellensúlyozása, vagy egyes műtárgyak, művészi aktusok groteszk köntösbe történő öltöztetése jellemzi. Leggyakrabban digitális technikákkal létrehozott munkái műfaji szempontból is sokszínűséget hordoznak. De a fotó és a videó, mellett a képzőművészet hagyományos technikáit is gyakran alkalmazza alkotásai létrehozatala során.
_ Amióta dolgozom, csak gyors munkákat végzek, 2022
Számtalan kor-és pályatársamhoz hasonlóan én sem tudok megélni pusztán művészetből, ezért valamilyen nem művészeti tevékenységgel keresem meg a megélhetésemhez, valamint a művészetem fenntartásához szükséges pénzt. Ennek az a paradox következménye, hogy éppen a legfontosabbra, a művészetcsinálásra, műtárgykészítésre marad a legkevesebb időm, így gyorsan elkészíthető munkákat készítek.
A kiállított videóban a fejemre tettem egy kamerát, így csak az arcom látszik. A számítógép előtt ülök, dolgozom. Egy idő után felkelek a székből, lemegyek az utcára, elszívok egy cigarettát, majd felkeresem a legközelebbi gyorséttermet, egy gyrosost. Miután kikértem az ételt, hazafelé menet megeszem, majd visszaülök a számítógép elé dolgozni. A videó egyben hommage is, mely Andy Warhol 1982-ben készült Eating a Hamburger című művére reflektál.
_ Valószínűleg könnyebb lesz így, 2022
1939. augusztus 6-án állították fel a Karl Ferenc József által készített Gárdonyi Géza mellszobrot Agárdon, egy kis parkban. 2019. júniusában a talpazatot meghagyva a büsztöt áthelyezték. Idén nyáron észrevettem, hogy a kőhasáb nagyrészét elbontották, és egy nagyjából 50 cm magas posztamenscsonk maradt a helyén. Ahogy távolról néztem, kicsit ferdének tűnt a kődarab. Érdekesnek találtam, hogy bár a szobrot átszállítják, a helye, egyfajta mementóként, virágágyással körbekerítve (az előző munkám, „Előkészítve” (2022) is épp egy szoborelszállítást tematizált, igaz nem pont ilyen céllal, formában) megmarad. Végül azonban megtudtam, hogy a polgármester Petőfi Sándor szobrot ígért a helyi lakosoknak, ily módon „újrahasznosítva” a helyszínt és talán a talapzatmaradványt egyaránt.
Akciómban a kis kőalapzatra egy olyan személymérleget rögzítettem, ami sokkal kevesebbet mutat a ráálló ember valós súlyánál.
Mindenképpen egy olyan munkát szerettem volna köztérre állítani, ami reflektál a szoborszállításra. Munkám címe is részben erre utal, mivel a szállítás következtében „könnyebb lett” a hely fizikailag. Másrészről interakciót szerettem volna kialakítani a helyi lakosokkal, nyaralókkal a mostani, „nehéz időkben”, hiszen jelenleg nem tudható milyen mértékű gazdasági és ökológiai válság elé nézünk, ami mindenkit szorongással tölt el. Ha a befogadó rááll a mérlegemre, akkor “valószínűleg könnyebb lesz”, tehát többféle értelemben is megkönnyebbül, hiszen valós súlya jelentősen csökken, ami máris örömmel töltheti el, hiszen Magyarországon nagyon sokan, többek között én is súlyfelesleggel és egyben magunk elfogadásával küzdünk. Másrészt, aki rááll a mérlegre (hogy megtudja mennyivel lesz könnyebb) élő köztéri szoborrá válik, anélkül, hogy ezt akarná, vagy ennek tudatában lenne.
_ Két pont között, 2022
Ahogy gyerekkorom óta, így idén nyáron is a Velencei-tónál, Agárdon nyaraltam. Napi beszédtémánkká vált a tó alacsony vízszintje, néztük a vízállást, gyakran elhangzott, hogy szinte már fürdésre is alkalmatlan. Az egyik nap a rádióban bemondták, hogy “ezen a szombaton Balaton-átúszás lesz”. Ekkor találtam ki, hogy Balaton-átúszása helyett, átsétálom a Velencei-tavat.
Sajnos aznap, amikor a Balaton-átúszás volt, a Velencei-tó környékére viharriasztást adtak ki, így végül augusztus 18-án valósítottam meg az akciót. Meglepetésemre valóban úszás nélkül sikerült átsétálnom a Velencei-tavon. Összesen 1 óra 23 perc alatt jutottam át, és nagyjából 2,4 km-t sétáltam. A videó, mely ezt megörökíti, vágatlan felvétel.
_ Előkészítve, 2022
A csodasmagyarorszag.hu Fedezze fel Magyarország legnépszerűbb köztéri alkotásait: művészet az utcán című cikke szerint: „A művészetrajongóknak nem kell feltétlenül múzeumba menniük, ha klasszikus és modern művészeti alkotásokban szeretnének gyönyörködni. A magyar városok és falvak utcái és terei ugyanis bővelkednek olyan köztéri szobrokban és más művészeti alkotásokban, amelyek műélvezeti értékkel ruházzák fel a sétátokat.” A szöveg a történelmi emlékművekkel, valamint Pauer Gyula-Can Togay Cipők a Duna-parton (2005) című alkotásával együtt, és ezekkel egyenrangúként tárgyalja a Budapesten az utóbbi évtizedekben elszaporodott, jobbára szellemesnek, viccesnek szándékolt, közérthető és szelfire csábító zsánerszobrokat.
Ezek egyike Kolodko Mihálynak a Dunakorzón felállított Roskovics Ignác festőt ábrázoló szobra. Az alkotás másolat párja Ungváron található. A két szobor között annyi a különbség, hogy az ábrázolt művész az éppen aktuális látványt „festi”, egyik az Ung folyó partját, másik a Lánchidat és a Dunát. A Lyka Károly szerkesztette Művészet című 1915-ös folyóiratban, Roskovics halálakor így emlékezett a festőről: „Roskovics festői előadása sok tekintetben a 70-es, 80-as évek müncheni festési módjához simult, kompozícióin legalább is akkora szerep jutott az ötletes, adomás tárgynak, mint az előadásnak. Tipikusan jellemezték képei a budapesti ízlést, amely a népszínmű virágzása idejében uralkodott. S kevésbé egyházi művei jellemzők a felfogására, temperamentumára, mint inkább a vidám librettót rejtő életképei.” Roskovicstól egyébként távol állt a plein air festészet, azaz valószínűleg soha nem festette a fent leírt módon egyik képét sem, így szobra többszörösen is hazug, jelentéktelen, harmadlagos tákolmány, a festészet közérthető és perverz metaforája, nem műalkotás, így műélvezeti értéke sem lehet.
Szeretném azt gondolni, hogy nem az ilyen alkotások jellemzik a budapesti közízlést, ezért bedobozoltam, elszállításra valónak ítélve ezzel a szobrot. A bedobozolás egy javaslat, amely az elfogadásáig üres teremt teret, egy törlésnyomot, ami véleményem szerint élhetőbb, mint a szobor által szelfiképessé tett, ám voltaképpen megsemmisített Duna-parti látvány. Bedobozolásom a megsemmisítésre semmítéssel, azaz törléssel felelve szabadítja fel a teret, így érvényre-és levegőhöz juttatva a Duna-part látképét. Akcióm egy a tájba és térbe való, szerintem szükségtelen emberi beavatkozást szeretne visszavonatni, illetve javaslatot tenni további, hasonló beavatkozásokra, amelyek megteremthetnék az esélyét annak, hogy ne csak nárcisztikus önmagunkkal szembesüljünk folyamatosan, hanem a környezettel, a tájjal.
_ Öröm Hommage, 2020
Tót Endre Öröm című sorozatának hommage-át készítettem el. A világjárvány alatt bezártak a múzeumok, galériák, így a Műcsarnokban (ami 2013 októbere óta a Magyar Művészeti Akadémia felügyelete alatt áll) sem lehetett megnézni a Szabadjáték / II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon című kiállítást, mely egyoldalúan mutatja be a hazai kortárs képzőművészetet.
A mű akkor vált még abszurdabbá, amikor az MMA kiírt egy támogatási pályázatot, hogy a világjárvány okozta nehéz helyzet miatt támogassa a művészeket. A támogatás szétosztása a hazai szervezetek közreműködésével valósult meg, úgy, hogy az MMA a szervezetek gyűjteményének gyarapítása érdekében támogatást ajánlott fel az alkotóknak. Így én is beadtam ezt a munkámat (nem számítva a támogatás elnyerésére), de végül (feltételezésem szerint) zsűrizés nélkül mindenki megkapta az igényelt összeget, közvetetten így vásárolta meg az MMA a jelenleg kiállított munkámat.