A mobilitásról

A globális mobilitás, a folyamatosan úton levés napjaink egyik legdominánsabb és számtalan társadalmi, politikai és gazdasági kérdést érintő jelensége. Az emberek, a munkaerő a történelem során mindeddig nem ismert méretű elvándorlása, folyamatos migrációja zajlik a szemünk előtt. A tömeggyártásban bekövetkezett tendenciózus átalakulások, az országhatárokon átívelő multinacionális cégek gazdaságpolitikájának eredményeként dolgozók milliói hagyják el lakhelyüket, otthonukat és a földjeiket. Ez a szám elképesztő méreteket ölt, napjainkban évente több mint százhúsz millió ember van úton, vándorol a jobb munkalehetőségek vagy éppen a túlélés reményében, özönlik a városokba.

A kényszerből választott elvándorlást és a rákövetkező gyakran ellentmondásos állami intézkedéseket – amelyek az integráció elősegítését szorgalmazzák – a világ lakosságának igen nagy hányada kényszerül megélni, miközben a privilegizált helyzetben levők, vagy ezen esetben akár maguk a képzőművészek annak a globális vándorlásnak a hullámán utaznak, amely megnyitja előttük a világot.

A kiállításon szereplő művészek munkáikban a fenti kérdéseket járják körül, miközben kritikusan reflektálnak a jelenség médiában való, gyakran szimplifikáló megjelenítésére; hétköznapi, személyes történeteken keresztül világítanak rá annak összetettségére és gyakran poétikus, vagy utópisztikus alternatívákat keresnek. Megfigyelhető, hogy ezek az alkotók gyakran választják a mozgóképes műfajokat, a dokumentarista megközelítést, hiszen a mozgókép komplex vizualitásával ezeket a problémákat hatékonyan és érzékenyen tudják bemutatni. Emellett az intenzív kutatómunka, az egyes közösségekkel, vagy éppen a médiával, a gazdasági élet egyes szereplőivel való együttműködés, és bizonyos, a globális média által nem, vagy egyoldalúan bemutatott témák kritikus megközelítése is jellemzi ezeket az alkotásokat.

A projekt szerveződésének belső logikája szerint a kiindulásként az amszterdami De Appelben rendezett kiállítás előbb Berlinbe, majd Vilniusba utazott, és most Budapestre érkezett. Minden állomáson a korábbi kiállításokból válogatott négy projekt mellett a meghívott kurátorok újabb négy művészt kértek fel a kiállításon való szereplésre. Az utolsó és egyben záró kiállítás 2006. júliusában visszatér a De Appelbe, annak a tizenkét művésznek a részvételével, akiket társ-kurátorok hívtak meg.

Erhardt Miklós: Havanna

Erhardt Miklós projektjének a Havanna lakótelep a kiindulópontja, ahol egy földszinti üres üzlethelyiség bérlőjeként végez terepmunkát. A kéthetes bérleti viszony során, a telep lakóival és bérlőtársaival együttműködve, megkísérel olyan szituációkat kialakítani, melyek tükröt tartanak a neoliberális társadalmi-gazdasági mobilitás ideája elé.

Leopold Kessler: Import

A fiatal képzőművész, Leopold Kessler számos munkájában, köztereken végrehajtott egyszerű intervencióiban nem új műtárgyak létrehozójaként jelenik meg, hanem mint egyszerű mesterember. Veszi a szerszámos ládáját, magára ölti kék overállját és köztéri lámpát szerel, padot alakít át.

Mostani projektjének középpontjában a Bécs-Budapest gyorsvonat szerepel, amelyet leválaszt személyszállító funkciójától, hogy a hatalmas és bonyolult szállítási infrastruktúrát egyetlen doboz cigaretta átcsempészésére használja fel.

Leopold Kessler mozgóképpel dolgozik, egyszerű videómunkákon rögzíti publikus terekben végrehajtott játékos interakcióit, minimál gesztusai azonban globális kérdések véggigondolását generálják az áruk vándorlásáról, a piacok átfedésérol és a határátlépésről.

Marjetica Potrc: Screen Architecture – Hommage to Yona Friedmann

A szlovén képzőművész kutatásai során véletlenszerűen alakuló urbánus környezetben, lakókocsi parkokban, ideiglenes felhúzott szegénynegyedekben olyan ritka energiafelhasználási és gazdaságos építkezési technológiák után kutat, amelyek az egyén kreativitásából, egyedi látásmódjából táplálkoznak.

Munkája célja, hogy olyan speciális megoldásokat találjon, amelyek a szegénységben élők mindennapi gondjaira adhatnak alternatív megoldási lehetőségeket. Az önszerveződő kisközösségekben született kreatív, gazdaságos ötletek, amelyek a lakásgondok leküzdésére, az anyagok újrahasznosítására vagy a víztisztítás megoldására irányulnak, a jövőben alapvetoen az egyén és társadalom kapcsolatában jelenthetnek új fordulatot.

Potrc most kiállításra kerülő Screen Architecture című rajzsorozata az újfajta szabadságot kínáló „mobil építészet” vizionárius atyja, Yona Friedman munkássága előtt tiszteleg. A képregények esztétikáját is megidéző, érzékeny szöveges grafikáiban a mobilitás szabadságát élvező utazó poétikus naplóját adja.

Tomas Saraceno: Airport City

Tomas Saraceno már évek óta dolgozik Airport City című projektjén, melynek kiindulópontja egy olyan gazdaságos, újszerű anyag (az aerogel) kifejlesztése volt, amelyet a „levegőnél könnyebb” szerkezetek építéséhez lehet felhasználni. Saraceno olyan lehetőségek kutatásával, kidolgozásával foglalkozik, amelyek a jövőben lebegő városok megteremtését célozzák.

A Buckminster Fuller Intézettel közösen kidolgozott egyik kísérletében a művész a világ legnagyobb napenergia hajtotta geodéziai ballonját alkotta meg újrahasznosított anyagok felhasználásával. A mostani kiállításon egy installációban mutatja be a fenti projektet, a napenergia ballon megépítéséhez szükséges „csináld-magad” használati utasítással együtt.

Tomo Savic-Gecan

A horvát származású, Hollandiában élő művész 2001-ben részt vett egy kiállításon a horvátországi Slavonski Brodban, melynek Határok (Borders) volt a címe. A kiállítás látogatóit arra kérte, hogy hagyják meg telefonszámaikat, mert a művésznek a jövőben tervei vannak azokkal.

A személyes adatokért folyó verseny, amely a fogyasztók eléréséért folyó szakadatlan küzdelem egyik formája, mindenki számára meglehetősen ismerős hétköznapi élmény, így visszásan viszonyulunk az ilyen típusú kérésekhez. A művész gesztusa azonban akkor egy bizonyos kulturális eseményhez, kontextushoz és helyzethez kötődött, tehát a jövőbeni kommunikáció lehetőségére nyitotta meg a kaput.
v Arra azonban már a legkevesebben sem számíthattak, hogy a művész ezzel a lehetőséggel 5 évvel később él majd, az On Mobility kurátora hosszú telefonbeszélgetések alkalmával informálja majd az akkori látogatókat a művész mostani munkájáról, és magáról az On Mobility projektről.

Tomo Savic-Gecan egy szövegre épülő, szikárnak tűnő konceptuális alkotásával idéz meg személyes emlékeket és köt össze egymástól távol eső, a művész életén belül azonban organikusan összefüggő eseményeket az utazás és az időbeli távlatok dimenzióiról elmélkedve.

Nasrin Tabatabai: Passage

Egy középkorú, iráni származású nő a főhőse Nasrin Tabatabai művének, aki egy rotterdami szupermarket bejáratánál tölti mindennapjait, utcai magazint árulva. A portré kirajzolását célzó klasszikus interjú helyzetben egy hosszú ismerkedési folyamat dokumentációja jelenik meg a főhős és a művész között.

Tabatabai nem azzal a szándékkal rögzíti a nő mindennapjait, követi munkája során és nógatja néha repetitív kérdéseivel, hogy alanyát egy antropológiai és szociológiai jelenség reprezentáns figurájaként mutassa be, mint inkább rámutat a csendekkel átszőtt dialógus révén az adott helyzetben a kommunikáció nehézkességére, bizonyos kérdések megválaszolhatatlanságára.

A cím, Passage, azaz átkelés nemcsak a bevásárlóközpont speciális helyére, az állandó útonlevés állapotára utal, de annak a folyamatnak is metaforája, melyben a hősünk, eddig megélt élettapasztalatát és emlékeit maga mögött hagyva a holland társadalomba való beilleszkedés folyamatát élve próbálja a nagy átkelést megkísérelni.