A moszkva

A „moszkva”, így kisbetűvel a címe Illés Barna fekte-fehér, a Moszkva teret ábrázoló, lightboxokon prezentált fotósorozatának. Illés Barna kiállítása a tradicionális fotográfia formanyelvén, az egyetlen autentikus fotográfiai műfajt megidézve pszeudo-dokumentumokkal kíván hatni a nézőre.

A „Moszkvára” jellemző csoportos magány archetipikus beállításai egyszerre hordozzák magukon a jól elkapott pillanat feszültségét, esetlegességét és a konstruált kép kiszámítottságát. Minden egyes jelenet egy sűrített egykockás film. A néző dolga a narratíva megfejtése, de második olvasatban a mediális reflexiók, értelmezések kerülnek előtérbe.

„Nekem elég egy képet kitalálni, szerencsére nem vagyok forgatókönyvekbe zárva. Mindig csak az az egy kép a fontos. Formanyelvileg ehhez leginkább adekvátnak a dokumentarista közelítést tartom. Ezzel hitetem el, hogy ez maga a valóság.

Mivel a megjelenített helyzetek ‘főszereplői’ többnyire fiatalok, olyan arcokat kerestem közöttük, akik viselkedésükben és élethelyzeteikben az átlag 20-as, 30-as korosztály image-ét hozzák. Van közöttük tanár, szabolcsi diák, túlélőművész, vendéglátós, kiöregedett élsportoló, vagy éppen hivatásos színésznő.

A helyzeteket magam rendeztem, de a gesztusok általuk formáltak. A megrendezettség hatását elkerülendő az expozíció pillanatát nem tudták pontosan. A szereplők kiválasztásánál szempont volt az is, hogy szinte mindannyian a fotográfia közegéből érkeztek és álltak már a kamera másik oldalán is. Ez nagyban könnyítette a dolgomat, mert nem szerepeket játszottak, hanem önmagukat adták, tisztában voltak a médium sajátosságaival.”
(Illés Barna)