Somody alkotásai – talán szándéktalanul – nagyfokú hangulatkifejező, poétikus erővel rendelkeznek, akárcsak Kooning művének címe. Ha nem tiltakozna ez ellen a művész, azt mondanám, hogy a munkája végeredménye sok esetben költőien szép, amely primer szépség egy különleges, ma alig használt technika alkalmazásával jön létre, és amely az amerikai ötvenes évek amerikai festészetének, nevezetesen Jackson Pollocknak a korszakalkotó újítása volt.
Az alkotás folyamata során a látható színfoltok az öntörvényuen elterülő anyag nyomaiként maradnak a felületen, általában ecsethasználat nélkül. A „dripping”, csorgatás, öntés, csepegtetés módszere, ami Európába „tasizmus” néven került be a köztudatba, inkább a mi földrészünkön mutatta fel az imént említett esztétikus megjelenést. Amerikában a szabadságot, féktelen erőt hivatott közvetítetni a művészek törekvése szerint, a hatalmas méretű művekkel, erős, karakteres színekkel.
Somody Péter művészeti szándékaiban közeli rokona ezen két művésznek, akik pályájuk kezdetétől a színfolt-forma által meghatározott képi világnak elkötelezettek, és képesek ma is aktuálisak maradni. Somody eddigi művei koherensen kapcsolódnak egymáshoz, és mégis időről időre megújulnak.
Két évvel ezelőtt különböző sorozatait láthattuk: nagyméretű olajképeket és plexiképeket, amelyeket tíz éve kezdett el, s amelyek ma is új darabokkal bővülnek.
A jelen kiállításon prezentált anyagban ezek továbbfejlesztett változataiként világítódobozokat is bemutatunk, s a tárlaton láthatjuk a Győri Városi Múzeumban a közelmúltban bemutatott olajképeit is, amelyek a korábbi sorozatokhoz képest frissült színkészlettel és elmélyült technikai jártassággal, felszabadult, játékos formákat rajzolnak fel.
A kiállítás igazi meglepetései a világítódobozok és plexiképek mellett azok a kisméretű egyedi grafikák, amelyeket Somody hét évvel ezelőtt készített, és ugyanazt a szabad festékkezelést és játékosságot mutatják, amit a legújabb világítódobozok, amelyben a művész szembeszáll a színfoltok végtelen szépségével, és az esztétikát megzavaró momentumokat helyez el bennük.
Már színkészletük is diszharmonikus, élénkvörös foltok feleselnek vakító pinkekkel, amelyek sima felületét itt-ott ködös-szürke áttűnések törik meg. A korábbi bársonyos szín-együtthangzásokat kontrasztok és oda nem illőnek szánt betűk, ábrák bontják meg -szándékosan.
Muladi Brigitta