Álom ébren

Ferenczi Sándor magyar pszichiáter 1913-ban alapította meg az egyesületet Magyar Pszichoanalitikai Egyesület néven. Az egyesület és köre fontos szellemi központ lett az akkori szakmai és művészeti közegben – az akkori pszichoanalitikusok szoros kapcsolatot tartottak fenn számos művészeti ág képviselőjével.

Az egyesületből indult a pszichoanalitikus mozgalmon belül a Budapesti Iskola, mely a nemzetközi pszichoanalízisben fontos szerepet játszott és játszik a mai napig. A pszichoanalitikus szemlélet nemcsak a lelki betegségekről való tudást formálta át, hanem mindennapi gondolkodásunkat is. A pszichoanalízis emberképe észrevétlenül áthatja kultúránkat, így a művészi alkotómunkát is: azt, ahogyan magunkról, egymásról és belső világunkról gondolkodunk.

A reverie, a beleképzelésre való képesség a kortárs pszichoanalízis fontos fogalma. A reverie állapota az alkotás átmeneti terébe visz minket: ez az az álmodozó-álmot-fantáziát látó állapot, melyben a terápiás kapcsolatra vonatkozó tudás születik a pszichoanalízisben. Ez a tudás még el nem gondolt tudás, a még nem reflektált érzetek-élmények halmazára vonatkozik.

Ez a tartomány a művészi alkotás belső tere is: innen származnak azok a fantáziák, melyek egy mű megalkotására késztetik az alkotót. Akár pszichoanalitikusként, akár művészként dolgozunk, ebben a belső térben merülünk el, a reverie állapotából hozzuk felszínre tudatosuló élményeinket: ebben és innen alkotunk.