A gömb az egyik legegyetemesebb szimbólum, ami magában hordozza a földkerekség, a teljesség, és a szakralitás minőségeit. A természet organikus formavilágának szerves részét képezik a körhöz köthető íves formák. Gondoljunk csak a termések bogyóformáira, a szem kerekségére, a fák évgyűrűire.
Kovács Zoltán faszobrai anyagszerűségükben teljes mértékben organikusak, hiszen illatos gyümölcs-, és tulipánfát, bambuszt, vagy más puha faanyagokat használ. Ezeket bár gyakran egyedi eljárásmóddal hajlítja, mégis formaviláguk kiképzésére az absztrakt geometria szögletessége jellemző. A gömb réteges héjait vizsgálva felfedezhető, hogy részleteiben, szeleteiben éles, és hegyes formákból áll. Ha a gömb térbeli kerek formáját kiterítjük, akkor formahatárok, és szögtörések hálóját fedezhetjük fel.
A dolgok mélyére látás, az analizáló, kereső és felfedező szemlélet igazán jellemző a fiatal szobrászművészre. Láttatja azokat a konstrukciós alkotóelemeket, amik a mértan és formaismeret által izgalmas játékot képeznek számára. A műveit szemlélők részére egyúttal feltárja a gömb belsejében rejlő láthatatlan lehetőségeket. Mert a gömb több mint íves forma. Sík terítékének hálózata egy végtelen játékmező. Egy olyan terep, ahol lehetséges síkokat és tereket átjárni, formák összekapcsolásával pedig ismét a teljességet jelentő misztériumhoz eljutni.
A NACO kiállítóterében látható plasztikák megmutatják, hogy időnként nem árt a világ evidensnek gondolt részleteire más fénytörésben tekinteni. Mert így a szobrok formáin keresztül akár arra is rájöhetünk, hogy labdával sem lehetetlen legózni.