E három művész számomra Hamvas Béla Arlequin-jának archetípusai. Arlequin nem egyszerűen bohóc. Figurája közelebb áll Tarkovszkij Stalkeréhez, a zarándokhoz, az ifjú lélek rácsodálkozásához. Nem arról beszél, ami megmagyarázható, körbekeríthető, birtokolható, hanem amit nem lehet megfogalmazni.
Bolondnak mondják sokan, mert nem értik. „Milyen kár, hogy a bolond egy okos szót se mondhat, mikor az okosok oly bolondok.” Ő látja helyesen a világot. Arlequin nem ambiciózus és nem akar semmilyen trónra ülni. Alkotásának rítusa arra irányul, ami túl van a megfoghatón, láthatón.
Dóra Attila