Átjárás

A kiállítás az élet és a művészet, a tér és az idő, a valóság és a képzelet, az objektív és a szubjektív látásmód közötti átjárás kérdéskörét járja körül. A cím szimbolikus, ami jelen esetben több jelentéssel is bír. Elsősorban, azzal, hogy a képzőművészet képes (képes-e valójában?) hidat teremteni, átjárást biztosítani különböző létező és imaginárius világok között, amelyeknek a megfelelően árnyalt verbális megfogalmazása olykor, sot egyre gyakrabban lehetetlennek látszik. A képzőművészet olyan felismert és elmondhatatlan problémákat is megfogalmazhat, amelyekről nem beszélünk. A művészet olyan „nyelven” képes beszélni, a képek nyelvén, amit nem kell lefordítani, így már jellegéből adódóan is világokat köt össze.

A kiállításban részt vevő művészek mindhárman nagyvárosban élnek, a „világok találkozásának” minden nap tanúivá lesznek. Stojanov Bécsben él, nemzetisége bolgár, fotó- és videoműveiben az identitás fogalmával foglalkozik, azzal a rendkívül „keskeny ösvénnyel”, ami az ember életében, mint élettér, mozgástér ki van jelölve. Most, a „korlátlan lehetőségek időszakában” ez a tér egyre szűkebb, akkor is, ha valóságos kiterjedését hatalmasnak képzeljük.

Csurka Eszter többféle műfajban alkot, nem részesít előnyben egyetlen megnyilvánulási módot sem, a film, a performansz, a színház, a festészet világában egyaránt otthonosan mozog.

Csontó Lajos fotói és a videói gyakran ráírt szövegekkel együtt nyernek értelmet. Művei kitágítják a teret és az időt, és ezzel a művész és a befogadó mozgásterét.

Van-e még életterünk? Tágul, vagy szűkül a világ? Képzelt világokban élünk? Ezekre a kérdésekre válaszolnak műveikkel a részt vevő művészek.