Művei nem egyszer váltották ki a közönség felháborodását. Szervesen alakuló életmű és komplex motívumkincs jellemzi, mely belső mechanizmusait és botrányos képi világát tekintve nemzetközi szinten a Chapman Fivérek, vagy Maurizio Cattelan nevével fémjelzett irányvonalban helyezkedik bele.
Ambivalens világ az övé, ahol a szubjektum intimitása csupán látszólagos, a művészi kitárulkozás egy „trükkös” ön- és közbecsapás, mely a közízlés illemszabályait is tépázva keresi a kiutat a demagógiáktól mentes művészi szabadság felé, majd amikor rádöbben, hogy ez is puszta illúzió, maguknak a műtárgyaknak a pusztításába kezd.
Ez utóbbi fázis nyomait fedezhette fel a közönség Győrffy tavalyi „retro”(nekro)spektív kiállításán a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. A most bemutatásra kerülő installációban már hatványozottan van jelen a képek destrukciójának gondolata.
Az én fájdalmam a te örömöd című kiállítás Győrffy korábbi munkáihoz hasonlóan, de azoknál még hangsúlyosabban reflektál a kortárs művészet vagy az alkotó pozíciójára, illetve a nézői reflexekre. Az alkalmi installáció egyik részét a falon organikusan elrendezett szuicid absztrakt festmények, pontosabban képtárgyak jelentik:
„A tavaly elkezdett „absztrahálási” kísérlet folytatásaként olyan festmények elkészítése érdekelt, amelyek különféle módon leépítik, tönkreteszik, dekonstruálják saját magukat, oly módon, hogy a képek struktúráját fizikai deformációk, sérülések, idegen tárgyak (szögek, pengék, csavarok stb.) zavarják meg.
A nadrágjában maszturbáló gyermekalakot (nézőt) szimuláló figura a kiállítótérben zavart keltve magán a tárlaton túl a szenvedő művész toposzát is dekonstruálja, ugyanakkor a mű címe (A bosszú angyala) egy transzcendens dimenzióból érkező intervenció lehetőségére, a megformált gyermek arányaihoz képest túlméretezett nemi szerve pedig egy nem-emberi entitásra is utal.
Az így keletkező feszültség a groteszk határsértés abszurd logikájában csúcsosodik ki: a fenséges és nevetséges, a szent és profán, az élő és élettelen összemosása nem csak a freudi halál- és életösztön elméletet hívja elő, hanem a modernizmus megváltó ígérete is megkérdőjeleződik.”
Győrffy László