Barátság városrész (plakátakció)

Kaszás Tamás: Barátság városrész / Friendship District

A projektnek nincs szigorú tematikai megkötése. Inspirációképpen elsősorban a városrész nevét veszik figyelembe a felkért művészek. Az én elképzelésem (vagy fikcióm) az, hogy létezhetne egy utópikus városrész, ahol az emberek nagy barátságban élnek. Ebben az elképzelt városrészben lehetne egy népszokás, vagy egy helyi művészeti forma, hogy az emberek vidám posztereket készítenek, hogy szórakoztassak magukat és egymást, anélkül, hogy valamilyen terméket vagy eseményt reklámoznának (mint például dél-amerikai murális művészet, a házfalakra festett, gyakran politikus, naiv művészet).

Ez a projekt egy reakció Sophie Dodelin 2007-es dunaújvárosi projektjére, melynek során egy röplapot készített Dunaújvárosról. Ez a röplap tartalmilag egy felhívás művészeknek, urbanistáknak és aktivistáknak, hogy jöjjenek Dunaújvárosba és „használjak a várost játszótérként”, vagy művészeti médiumként. Ez az ötlet azon alapszik, hogy Dunaújvárost a szocialista utópia megvalósításaként építettek, és rengeteg olyan létesítménnyel „szereltek fel” köztereit (sport, kulturális, szabadidos, esztétikai stb.), amelyek a rendszerváltás után elhagyatottá váltak és lerobbantak. Ezek új módon való revitalizálására hív fel Sophie röplapja, melyben ilyen revitalizálható felületként hívja fel a figyelmet azokra a Barátság városrészben található táblákra is, melyek a jelen projekt alapját képezik.

Sophie Dodelin röplapjának felhívása: Játszótér művészeknek

Dunaújváros Magyarország első szocialista városa. Az ország különböző vidékeiről érkezett dolgozók 1950-ben kezdték építeni a várost és a mellé tervezett kohászati központot Budapesttől mintegy 70 kilométerrel délre a Duna mellett. A Bauhausban tanult Weiner Tibor vezette mérnök csoportnak köszönhetően egy jól kialakított, élhető, ötvenezres lakosságú város jött létre, melyet 1961-ig Sztálinvárosnak hívtak.

Mivel a korabeli politikának megfelelően a szocialista utópia megvalósulásaként tekintettek rá, anyagilag támogatott, gazdag település volt, sok zöldövezettel, utcabútorokkal, szabadidős létesítményekkel. Az 1989-ben bekövetkezett politikai és gazdasági változások után kellő anyagi támogatás hiánya miatt ezek a köztulajdont képező, ám profitot nem termelő objektumok lepusztultak, elhagyatottá váltak (vidámpark, kemping, utcai virágtartók és padok, játszóterek stb.).

Ezért a város művészek számára sok lehetőséget kínál! Megüresedett hirdetőtáblák, utcai vitrinek, szobortalapzatok és zászlótartók készek grafikák, szobrok, installációk, zászlók kihelyezésére. Szabadtéri színpadok, de maguk a város különleges hangulatú terei is performerek, előadók rendelkezésére állnak. A 60 méter magas teraszos partoldal potenciális munkafelület land-art művészek számára. Public art művészek és aktivisták pedig számos újraélesztésre, vagy átfunkcionálásra váró elhagyatott épületet, megüresedett utcai konstrukciót találhatnak.