A K2 galéria nagy örömmel mutatja be Batykó Róbert Cabin Crew című – az acb Galériával való együttműködésben megvalósított – egyéni kiállítását. A galériatér nyitókiállítása egy vadonatúj jelenséggel, a mesterséges intelligencia festészetre gyakorolt hatásával vet számot. Batykó a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb és legsikeresebb képviselőjeként következetes festői életművet épített fel. Művészeti világában a mechanikus gesztusok keverednek a popos motívumokkal és a digitális utalásokkal. A K2 tárlata elsőként mutatja be – egyéni kiállítás formájában – a mesterséges intelligencia által előhívott kérdésekkel foglalkozó Safety Card című új sorozatát.
Safety Card című sorozatát Batykó 2025–2026-ban festette az előző évben készített AI képei, generatív kollázsai alapján. A „safety card” a légitársaságok által gyártott biztonsági tájékoztató lap, amin könnyen érthető illusztrációk magyarázzák a vészhelyzeti protokollt és az utasok teendőit balesetek esetén. Batykó a jellemzően sematikus grafikai megoldásokat használó biztonsági információs panelek egyes képeit betáplálta egy AI képgeneráló program (Midjourney) korai verziójába. A feltöltött, néha előzetesen manipulált képkockákból a mesterséges intelligencia segítségével hozott létre – szöveges parancsok nélkül – „pszeudó safety cardokba” illő új jeleneteket. A festménysorozat elemei ezekből a digitális fájlokból kiindulva készültek. A megfestett kompozíciókba beillesztett, generált képeket a korai AI-programok nyers, hol groteszk, hol tragikomikus szürrealizmusa jellemzi. A figurák váratlan pontokon összeolvadnak környezetükkel, egymásba folynak át, egyes elemek elmosódnak és értelmüket vesztik. A felfújható sárga mellény elasztikus maszkká válik, a férficipő női magassarkúvá, a szövetnadrágos lábak repülőüléssé.
Batykó a Safety Card sorozattal nemcsak kiaknázta, de ki is domborította a mesterséges intelligencia képszoftvereinek sajátos működési metódusát. Korai fázisukban ezek a programok nem ismerték igazán az emberi anatómiát és nem voltak képesek jól elkülöníteni a térben álló egyes elemeket. A vizuális félreértésekből szürrealisztikus képi világ született, hatujjú sárga kesztyűvel és pizzaszeletként elolvadó füllel. Ezek a hibák nemcsak a szoftverek hűvös, mechanikus, „embertelen” természetére mutatnak rá. Az AI-képprogramok tudattalan gépi „reflexei” a szürrealisták automatikus írásához (écriture automatique), illetve az automatikus rajzoláshoz hasonlíthatók. Az avantgárd művészek kikapcsolták a tudati kontrollt, hagyva, hogy a tudatalatti automatizmusa vezérelje kezüket. Míg ők a psziché sötét szobájába próbáltak bevilágítani műveikkel, az AI-cégek az internetről – sokszor a szerzői jogot figyelmen kívül hagyva – begyűjtött, iszonyatos mennyiségű, emberi értelemmel fel nem fogható léptékű képi nyersanyagból a civilizáció kollektív vizuális tudatalattijához jutottak el. Ismert vagy ismeretlen képi toposzokat, írott és íratlan törvényeket követnek. A barna bőrhöz afrofrizurát rajzolnak, a női és férfi testrészeket váratlan queer kentaurokká forrasztják össze – csak kereshetjük megoldásaik mögött az emberi logikát. De ezzel valamit saját intellektusunkból is megértünk.
A biztonsági tájékoztatók – funkcionális egyszerűséggel megfogalmazott – képkockáit Batykó nemcsak mesterséges intelligenciával turbózta fel, hanem saját festői eszköztárának elemeivel is. Már majdnem egy évtizede állandó „alkotótársa” a saját építésű „festőgép”, a vastagon felvitt olajfestéket legyaluló penge, ami a vászonról lekapart pigmentmasszát szellemképként keni vissza a kompozíció üresen hagyott felére. Ez a spontán vagy félig kontrollált felületképzés a Safety Card sorozatban párbeszédre lép az AI által automatizált képgenerálás termékeivel. A legújabb chipek által hajtott AI-szoftverek a lakatosmunkával létrehozott műtermi acélpengével találják szembe magukat. Mintha egy futurisztikus párbaj zajlana az idősíkok között, kaszabolásuk nyomán pedig addig roncsolódik a kép, hogy már a hibák szövete építi az esztétikai élményt.
Rá kell ébrednünk, hogy a technológiai forradalmak újabb és újabb találmányai különös – szép új – világot teremtettek számunkra. Amilyen természetellenes, Ikarusz mítoszát idéző tett egy főemlős számára több ezer méter magasan szelni az eget egy fémtartályban, olyan irreális a mesterséges intelligencia által kreált új keretrendszerben élnünk. Batykó legújabb festményei között állva a néző a civilizáció törékeny abszurditásával szembesül. A szétkenődő szellemalakok, a tárggyá váló emberek és a hallucinált objektek között arra döbbenhetünk rá, hogy mi mind együtt utazunk az antropocén kori csúcstechnológia fedélzetén. Az AI-iparág csak még ijesztőbbre csavarta fel a tempót. Együtt repülünk, mint a légitársaságok örök személyzete, egy képzeletbeli „cabin crew”: várjuk a biztos landolást és rettegjük a katasztrófát. Közben pedig hasznos tanácsokért bújjuk Batykó biztonsági tájékoztatóit.