Ha egyetlen szóban kellene összegezni munkásságának lényegét, talán a „csend” fogalma lenne a legalkalmasabb. Deim Pál (Szentendre, 1932. június 29. – Szentendre, 2016. május 9.) Kossuth-díjas festőművész, kiváló művész születésének 90. évfordulójára átfogó életmű kiállítást nyit a Ferenczy Múzeumi Centrum a MűvészetMalomban.
A tárlat az életmű fontos korszakai és csomópontjai mentén tekinti át a művész munkásságát és hangsúlyt kapnak olyan, ma is releváns témák, mint az emlékmű/köztér vagy a lokális intézményrendszer kialakulása a 60-as és 70-es években (Ferenczy Múzeum, „kismúzeumok”, régi és új művésztelep), amellyel párhuzamosan bontakozott ki Deim Pál pályája.
A műveken kívül a válogatás a kiállítástörténetre is reflektál korabeli fotókkal és dokumentumokkal, hiszen ezek az alkalmak rendszerint összegezték a művész egy-egy korszakát, illetve fényt derítenek a Kádár-kor szövevényes kultúrpolitikai összefüggéseire.
Deim Pál a hatvanas években induló magyar neoavantgárd képzőművészet fontos alakja. Művészete egyedi módon egyesíti a nyugat-európai modernista festészeti hagyományt a pravoszláv motívumvilággal és a hűvös geometrikus absztrakciót az emberközpontú, érzelmes kifejezésmóddal. Életműve, amelyben néhány jellegzetes motívum segítségével kutatja az emberi tapasztalat alapkérdéseit, sajátos metszetét adja kora kelet-közép-európai művészetének.
Ha egyetlen szóban kellene összegezni munkásságának lényegét, talán a „csend” fogalma lenne a legalkalmasabb. Korai, a szentendrei festészeti hagyományokon alapuló munkáit spirituális csend övezi, amit a téralakítás problémájának elmélyült tanulmányozása vált fel a hetvenes években.
Bár erotikus témájú képei és élénk színű idős kori művei kicsit „zajossá” válnak, a „csend” különböző aspektusai áthatják a közel hat évtizedes alkotói pálya vissza-visszatérő témáit. Kiemelkedő jelentőségűek az áldozathozatal és a gyász témáját feldolgozó festmények és emlékművek, illetve az élet folytonosságáról és az elmúlásról alkotott narratívákat kutató, kontemplatív alkotások.
Deim Pál pályájának jelentős részét meghatározta a Kádár-korszak kultúrpolitikai összefüggésrendszere, amelyben a szocialista realizmust megtagadó művészi pozíciója problémásnak számított, de a hetvenes évek közepére szakmailag elismert alkotóvá vált. A rendszerváltás utáni években a klasszikussá érő neoavantgárd generáció tagjaként számos állami elismerésben részesült, 1993-ban Kossuth díjjal, 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.
A művész születésének 90. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő kiállítás az életmű friss szempontú áttekintésére vállalkozik, amelyben az alkotói korszakok ismertetése mellett nagy hangsúlyt kap Deim Pál sajátos motívumhasználatának és absztrakciójának elemzése, valamint a téralakítás kérdésköre mind a festmények és plasztikák, mind a köztéri művek vonatkozásában.
A kiállítás helyszínéül a szentendrei MűvészetMalom szolgál, amely azért szimbolikus jelentőségű, mert Deim Pál kezdeményezésére és a helyi művészek kitartó munkájának eredményeként jött létre. Az intézmény egyik fő célkitűzése a lokális művészet bemutatása és kontextualizálása volt, és mára fontos kortárs művészeti központtá nőtte ki magát.
A kiállítási tér adottságait kihasználva, a tárlat három részben mutatja be Deim Pál munkásságát. Az első szekció a rangos múzeumoktól és prominens magángyűjteményekből kölcsönzött főműveken keresztül végigvezeti a nézőt az életmű stílusfejlődési szakaszain.
A második rész elmélyül a „deimi” absztrakció és motívumhasználat módszereiben és rétegeiben, valamint bemutatja az általa készített emlékművek hátterében zajló tervezési és politikai folyamatokat.
A harmadik rész Deim Pál térrel kapcsolatos kutatásaiból kiindulva az utolsó alkotói korszakában született, nagy méretű művekből prezentál egy installáció-jellegű összeállítást.