Don’t Forget To Look At The Stars

2025. január 30. – február 28.
MegnyitóOpening: 2025. január 29. 18:00
MegnyitjaRemarks by: Tayler Patrick

Az Einspach & Czapolai Fine Art örömmel mutatja be Makai Mira Dalma legújabb budapesti kiállítását, amely a természet, a mitológia, a kontroll és a spontaneitás közötti egyensúly témáit járják körül.

Makai Mira Dalma (1990) az organikus nonfigurativitás asszociációs mezejét kiaknázó új absztrakció egyik legfiatalabb hazai képviselője. Az absztrakció kortárs felfedezésében gyökerező művészete párhuzamot von a szürrealizmus és a pop art esztétikájával, a szeszélyes elemeket a modern vizuális kultúra markáns kritikájával ötvözi.

Alkotóként egyaránt jártas a festészetben, a grafikában és kerámiaobjektek készítésében. Az utóbbi években széles körű műfaji érdeklődése a kerámia irányába fordult, legújabb, térben álló kerámiai szobrai mellett egyre gyakrabban jelennek meg installációiban a kétdimenziós sík és a háromdimenziós tér között oszcilláló reliefkompozíciók. A Don’t Forget To Look At The Stars című kiállítás e kerámiáiból mutat be válogatást.

Makai Mira számára a történetmesélés mindig szimbolikus elemek/figurák használata révén valósul meg. A nemzetközi kiállításain a közelmúltban az alternatív valóságok és helyzetek megjelenítése vált egyfajta játékos és önkritikus eszközzé, amellyel az őt körülvevő valóság személyes és személytelen emberi kapcsolatainak viszonyrendszereit vizsgálta. Jelen kiállításának színekben, formákban és anyaghasználatban összekapcsolódó elemei külön-külön, de akár egyetlen tematikus installáció részeiként is értelmezhetők.

Munkáinak létrehozásakor a művész egy fiktív civilizáció szürreális világának végnapjait vizionálta. A festett képterekben megjelenő képzeletbeli teremtmények, mintegy bacchanália módjára, annak a világnak az utolsó napját ünnepelik, amelynek ők maguk nemcsak részesei, de amelynek végzetét is ők okozták. A falakon elhelyezett kerámiareliefek a művész által elképzelt kultúra emlékezetes pillanatainak és alakjainak hivatottak emléket állítani, míg a kiállítótér padlóján álló monokróm szobrok a pusztuló civilizáció bálványaiként emelkednek ki a talaj síkjából.

A monokróm felületek megjelenése ugyancsak új törekvés az életműben: a szürreális jeleneteket és groteszk karaktereket beborító színkavalkádokat Makai ezúttal eliminálta a totemisztikus bálványalakokról, és a színeket mintegy az alakokat körülvevő amorf textilszőnyegek felületeire száműzte. A reliefek és a monokróm felületek megjelenése mellett a textíliák, valamint a textíliát és kerámiát ötvöző művek szintén új perspektívákat nyitnak az életműben.

Makai kompozíciói szinte mindig ambivalens érzéseket keltenek a nézőben: míg a felületek könnyed színessége és színharmóniái kellemes benyomást okoznak, addig az antropomorf hatású teremtmények és az általuk életre keltett jelenetek zavarba ejtők. A zavarkeltés azonban kifejezett célja is a művésznek, amelyet ezúttal az ellentmondásos tartalmak (ünnep és végzet) összevonásával, a kiállítás és az egyes kompozíciók címadásával valósított meg. Elképzelt története pedig ismét a rituálék, a mágiák és a mitológia világából merített ihletet.

E gyakorlat folyamatosan jelen van Makai művészetében és szinte állandó referenciát jelent számára. Átértelmezéseinek köszönhetően a mágia, az okkult tanok, a természetvallás bölcseletei és az ősi rítusok homályba vesző sejtelmes világa nemcsak kortárs jellegűvé, de időben és kulturálisan kevésbé specifikusabbá is válik.

Zsikla Mónika