Cseke Szilárd több médiumot átfogó kiállításának fókuszában – a festészeti anyag mellett – ezúttal az alkotó legújabb, elektronikával manipulált „found object” tér-és hanginstallációja áll. A művész a végső összeomlás utáni újralétezés lehetőségét kutatva, a víz szerepére irányítja figyelmünket. A víz, ha van, mint az élet hordozója, helyet talál a civilizáció szintetikus melléktermékeiben is. Cseppenő hangja egyben az élet lehetőségének is dallama. A tárlat egészét átszövő elektronikus zene szerzője és a kiállítás zenei asszisztense Varsás Gábor elektronikus hangművész, aki a fogyatkozó természetes vizeink, forrásaink hanggyűjtője.
Cseke Szilárd kiállításának festészeti része nagyméretű absztrakt vászonképekből álló sorozat, amely a gesztusfestészetből vagy az absztrakcióból induló abszolút festői felületek látványa. A szándékoltan esetleges eszközhasználatból eredő, szinte véletlenszerűen a vásznakra felvitt színes festékek rendszere előhívja az emlékezetünkből az érintetlennek tűnő természetről, az erdős tájról szerzett tapasztalatainkat. A képek láttán így alakítjuk át a festői, informel struktúrákat személyesen megélhető realitássá.
Cseke Szilárd, korábbi alkotói gyakorlatát módosítva, újabban a mesterséges intelligenciát is bevonja festményeinek tervezési szakaszába. A kiállítás koncepciója az önmagát modernnek képzelő civilizáció csupán virtuálissá váló természetismeretét kritizálja. Cseke kiállítása felvetéssel reflektál a létünket egyre inkább meghatározó „AI” alkalmazásokat kísérő ambivalens érzéseinkre. Különös értelmezést kap a művész által már jóval korábban megfogalmazott kérdés, amelyet egyik 2007-ben megrendezett kiállításának címében tett fel: „hol az erdő, amit festek?”