Jovanovics alkotásait színes ceruzavonalak hálózatával létrehozott illuzionisztikus térmezőként értelmezhetjük. A vonal szigorú szabályok közé szorításával a színek kapnak elsődleges szerepet, az általuk létrehozott ritmusok zenei ütemeket, szekvenciákat idéznek. A színek által meghatározott térben feloldódik a gravitáció érzete, egy lebegő, időtlen mező tárul elénk, mely ellenpontozza a körülötte lévő fal súlyos valóságát.
A látogató kibillenve mindennapi, földközpontú világából, egy időtlen és távolságokat nyitó festői térben találja magát, metafizikus vonal-struktúrák és éteri szín-rezgések által behálózva.