Performance
I: február 26, 18h
Performance II: március 5, 18h
Élmény nekem
Egy steril közegben lévő idegen és ismerős
test vagyok, az idegvégződések érzéketlenek,
a test álca csupán. Fizikailag csak a gondolataim közvetlen
közelében lévő szövetek élnek. Identitásom
nincs, nem kötődöm senkihez, önmagamtól eltávolodva
csak a gondolatra figyelek. Minden mozdulat cél nélküli
spontán elmozdulás, a test hangjai legitim megnyilvánulások.
A magamról szóló objektív igazságot
keresem, egy idegen „én” tekintetébe képzelem magam.
Idegenné válni.
Kilépni és kifordulni, kérdezni, kételkedni,
ismeretséget kötni, megismerni.
„Jabés szerint arról van szó, hogy egy gyakorlat
segítségével, azaz kutatáson és vajúdáson
keresztül, végső soron pedig pontosan saját
szubjektivitásunkat kockára téve, „idegenné
váljunk”. Nem az Idegent kell önmagunkhoz közelítenünk,
hanem az a kérdés, lehetséges-e, hogy hozzá
közeledjünk: azaz azt kell firtatnunk önmagunkban, hogyan
kísérelhetnénk meg átalakulni azzá
az Idegenné, aki mi vagyunk. Hogyan kerülhetjük el, hogy
örökösen visszahulljunk az azonosságba. Hogyan kerülhetjük
el, hogy egy üres és mindent magába-kebelező
én zsákmányává váljunk.
Tehát az Idegen végül is mi magunk vagyunk. És
végül is az Idegen, nem odakint van, nem megnyugtató
„kívülállóság”,… hanem itt van belül,
bennünk lakik. A lehetséges védelmek elesése,
mely ebből következik, kiszolgáltat minket egy ambivalens
játéknak, mert amíg a kívülállóságban,
mely bennünk van, s amely mi magunk vagyunk saját magunk számára,
„elérjük” szubjektum voltunkat s gazdagítjuk azt, mindezt
csak annyiban tehetjük és tesszük meg, amennyiben kitárjuk
és felfedjük önmagunkat: a semminek és a csendnek
adva át inkább a szót.” Pier Aldo Rovatti – Az idegen
Én és a szó csendje
Baglyas Erika