A vajdasági magyar művészek legtömegesebb emigrációját ugyan a délszláv háború váltotta ki, de már jóval korábban kezdetét vette, még a hetvenes években. Az elvándorlás okai különbözőek voltak.
Benes József neves grafikusművész 1978-ban azért települt át Magyarországra, mert egy koncepciós per következtében ellehetetlenítették, bebörtönözték, és csak nemzetközi nyomásra helyezték szabadlábra. A nyolcvanas évek közepén hagyta el Jugoszláviát és jött át Budapestre Siflis András szabadkai képzőművész, őt követte az Újvidékről 1986-ban Nyugat-Berlinbe emigrált Kerekes László, aki elsősorban nemzetközi kifutást remélt az új környezetben. Több alkotói ciklust szentelt a délszláv háború következtében hazájukat, otthonaikat elhagyni kényszerülő menekülteknek, akiknek tömegeivel személyesen is találkozhatott a német főváros utcáin.
A kilencvenes évek elején többen is az anyaországba menekültek a katonai mozgósítás és a háborús pusztítás elől, így például drMáriás Béla, Bada Tibor és Sinkovics Ede képzőművészek, Lazin Igor filmes, Baráth Ferenc plakátművész, Markulik Balázs iparművész és Dudás Szabolcs fotós. Az életükben bekövetkezett törés lelki nyomai markánsan kitapinthatóak munkásságuk magyarországi szakaszában.
Szkárosi Endre csak tiszteletbeli magyarként emlegette az 1994-ben fiatalon elhunyt szabadkai Slavko Matkovicot, aki korabeli munkáiban érzékenyen reagált a kilencvenes évek balkáni tragédiájára. Ugyancsak Jugoszlávia véres szétetesése a témája Szombathy Bálint számos alkotásának. Ő már 2000-ben települt át Magyarországra, miután Újvidéken közvetlen szemtanúja volt a NATO bombatámadásainak.
Bada Tibor, Baráth Ferenc, Bálind István, Csikós Tibor, doktor Máriás Béla, Dudás Szabolcs, Igor Lazin, Kerekes László, Kis Endre, Markulik Balázs, Péter László, Sinkovics Ede, Slavko Matković, Szombathy Bálint
Emigrantski
Húsz éves az újvidéki emigráció
2011. október 2. – október 2.
MegnyitóOpening: 2011. október 2. 18:00