Az Én-tér-kép című kiállítás koncepciója a lét, a nemlét, az emlékezet és a gyógyulás határterületeit járja körül.
A kiállítás a belső tájak feltárására, a tehetetlenségből fakadó új utak felfedezésére, valamint az aktív részvétel gyógyító erejére fókuszál, amely képes vitalitást kölcsönözni a megrekedt helyzeteknek és helyreállítani a töredezett egészet.
A befogadó egy olyan térbe lép be, ahol a fizikai és virtuális valóságok, a múlt és a jelen, a személyes és az egyetemes élmények egymásba fonódnak, emlékeztetve bennünket a létformák törékeny, mégis végtelen lehetőségeket rejtő átjáróira.
A tárlat ezzel a megközelítéssel a lét különböző állapotai közötti átmeneteket, a belső és külső világok közötti hidakat, valamint az emberi tapasztalat törékenységét és rugalmasságát helyezi a középpontba, a megszokott valóságon túli, szubjektív terekbe vezet be, ahol a kontroll elvesztése, az interakció és a gyógyulás lehetőségei bontakoznak ki, miközben a munkák egy-egy „átjárót” kínálnak fel, legyen az halál utáni állapot, virtuális dimenzió, vagy a belső gyógyulás útja.
Ezek az átjárók nem feltétlenül vezetnek egyértelműen „odaátra”, inkább a „köztes” állapotokat hangsúlyozzák, ahol a valóság határai elmosódnak.
A megjelenített terek mindegyike egyfajta „térkép” – legyen az a tudatalatti, a képzelet vagy az emlékezet térképe – melyet a művészek különböző médiumokon keresztül tágítanak és tesznek érzékelhetővé a digitális technológia segítségével. Az alkotások pedig rávilágítanak arra, hogy a lét nem egy fix, hanem egy változó, átalakuló folyamat, ahol a határok elmosódásával új formák születhetnek.
Kiállító művészek: Kecskés Dóra, Lakatos Dóra, Magas Zoltán, Marton Balázs, Szirtes Nikolett