Az esőművek jelentős részének valamilyen talált kép – képeslapok, ismert festmények reprodukciói, magazinképek – az alapja, amelyekre változatos alakzatokban, sűrűséggel, irányokban, és a képre vagy az eső formájára utaló szöveg beillesztésével gépelt a művész. Külön csoportot képeznek az úgynevezett „Esőmondatok”, amelyek esetében a sima fehér papíron megjelenő esőgépelés szövetébe egy-egy humoros állítást illesztett Tót.
Az esőművek nagyszerűsége egyfelől a minimális eszköztárból – egyetlen motívum monoton ismétléséből – létrehozott, a szöveg és a kép határán álló, akár vizuális költeményként is felfogható mű-mivoltukban rejlik. Másrészt a szöveg – akár csak jelzésszerű – megjelenése termékeny talajául szolgált a Tót Endrére jellemző intellektuális játékosság számára, amely egyszer a banális tautológia formájában, máskor (ön)ironikus művészi én-közlésként, olykor pedig humoros politikai utalásként nyilvánul meg.
Az esőművek Tót egész életművén végigvonulnak, az acb Attachementben rendezett kiállítás a korai, 1970-es években, főként Magyarországon készült darabokból válogat.