Éva és Éva. Egy animációs filmrendező és bábművész nagymama, valamint festőművész unokája. Soha nem találkoztak, mégis ugyanaz az alkotó lendület köti össze őket.
Minden egy fényképpel kezdődik: Falus Balla Éva önarcképével, amelyen az alak megsokszorozódik. Évtizedekkel később ez a kép az unoka, Eva Faloux festményeinek egyik kiindulópontjává válik, ahol a figurák újra és újra megjelennek, mintha az eredeti kép másik formában élne tovább. Az önvizsgálatból született művek olykor egy távoli családi emlékezetet is felidéznek, anélkül hogy pusztán annak illusztrációivá válnának.
E dialógus köré Falus Balla Éva hagyatéka bontakozik ki, a rajzok, fényképek, bábok és bábfilmek, valamint mindannak a nyomai, ami hiányzik: az elveszett művek, a Budapest és Párizs közötti ismétlődő vándorlások, a II. világháború és a francia ellenállás, majd a Rákosi-korszak megpróbáltatásai. Velük szemben Eva Faloux festményei és rajzai egy még kibontakozó életmű ígéretét hordozzák.
Egy évszázadtól a másikig, Budapest és Párizs között, az animáció művészetétől a festészetig és a rajzig a művek úgy lépnek párbeszédbe egymással, hogy közben megőrzik saját hangjukat. Az emlékezetet, a figurák átváltozásait és egy tekintet továbbadását kutatják. Ami megmaradt, ami elveszett, és ami még megszületésre vár, egyetlen utazássá áll össze: az alkotás utazásává.