Az „eXum” című kiállítás Kis Tamás (1978) szobrászművész alkotói praxisának központi kérdéseit foglalja össze: a kozmosz szerkezetének vizuális értelmezését, a forma és rend viszonyát, valamint az anyagban rejlő belső energia tapinthatóvá tételét. A cím – a latin „ex” előtagból származtatva – a kilépés, feltárulás, a felszínre hozás jelentésrétegeit idézi meg. A fogalom egyaránt értelmezhető a látható világ határain túli struktúrák feltérképezéseként, illetve az alkotói reflexió térbeli-formai megnyilvánulásaként is.
A kiállított művek a geometrikus absztrakció eszközeivel dolgoznak: a három alapelem – kör, háromszög, négyszög – rendszerelvű használata a világ feltételezett univerzális szerkezeti rendjére utal. Az ismétlődő formai motívumok, a centrális kompozíciók és az anyagspecifikus struktúrák az anyag és idea viszonyát vizsgálják. A belső mag felé sűrűsödő szögekből épülő szoborformák a keletkezés, szerveződés és rendezettség plasztikai analógiái.
A szögeket az alkotó egyenként, kézzel rögzíti a szoborfelületbe, egy-egy mű akár több ezer elemből is állhat. Ez a precíziós munka hónapokon át tartó folyamat, amely az alkotó számára nem csupán technikai kihívás, hanem meditatív gyakorlat is: a monotonitásában is strukturált ismétlés az alkotás folyamatát önálló, reflektív tapasztalattá emeli.
Az alkalmazott anyagok – bronz, alumínium, acél – időtállóságuk és technikai karakterük révén egyszerre képviselik az archaikusat és a futurisztikust. Az öntéstechnikai precizitás és a kézműves megmunkálás révén az anyag fogalmi tartalommal telítődik. A fiktív nyelvi címadás – nem létező, ám asszociatív szavak – elkerüli a fogalmi meghatározottságot, és értelmezői szabadságot kínál. A művek így nem csupán esztétikai tárgyakként, hanem filozófiai struktúrákként is értelmezhetők.