Fehér hiány

„A kiállítás terét úgy képzelem el, amint Mallarmé a sorok rendjét Egy kockavetés soha nem törli el a véletlent című művében. A munkák közötti fehér falsávok különböző kihagyásokat és nézeteket teremtenek. Célom egy olyan tér megteremtése, amelyben a munkákat átszövi a csend. Humor, üresség, szomorúság, abszurditás, szegénység, egyszerűség, fájdalom, hiábavalóság, banalitás – ezekre a szavakra utalnak a munkák. A csönd rád mutat.”
Mladen Stilinovic

Mladen Stilinovic horvát konceptuális művész munkáiban a hetvenes évektől végighúzódik a kérdés, hogy lehetséges-e a nyelvi és vizuális jelek leválasztása az ideológiáról, megfoszthatóak-e a szimbólumok, színek, szlogenek politikai és művészeti kontextusuktól, illetve miként helyezhetőek át másikba? A konstruktivizmus vagy a szocialista realizmus – úgy is mint e régióban meghatározó szélső értékek – szimbólumainak újrahasznosítása egyszerre utal vissza az eredeti kontextusokra és függeszti fel azokat. A kommunista rezsim nyelvjátékait jól ismerő, a kapitalizmusét némi távolságtartással vizsgáló művész munkái ironikus és gyakran melankolikus kommentárok a kisajátítás esztétikájához.

A délszláv háború idején a tehetetlenség és az eszköztelenség érzése fordította a művész figyelmét a politikai reflexióktól a hallgatás, és az ebben rejlő narratívák felé. Elmélkedésében a fájdalomról és a hiányról felsejlik a leírhatatlan, amikor a szavak visszahullnak a jelentésvesztés csöndjébe. A galériában bemutatott, apró, hétköznapi tárgyak sokaságából felépülő, szinte monokróm installáció az elmozdulások, megfeleltetések, ismétlések dinamikáját használva beszél a csendről, az intimitásról, és a fájdalomról: a fehérről.