Kósa János legújabb festményei újabb felvetések az őt régóta foglalkoztató, alapvetően a festészetre önmagára reflektáló témákra. Van-e és ha igen, milyen lehetősége, szerepe a festészetnek ma, mikor potenciális nézője inkább a videók, számítógépek képeinek ‘nyelvén’ néz. Művészet. Festmények. Eredetiség? Másolás? Kölcsönzés? Plágium? Vagy csak egyszerűen kisajátítása valami amúgy is közösnek? A képi hagyományunk jól ismert elemeit idézi fel. Picasso, Duchamp, Caravaggio. Képein a múlt, a jelen és az elképzelt jövő találkozik. A művészettörténet képörökségéből és napjaink legújabb tudományos és technikai vívmányaiból merítve fogalmazza meg kérdéseit képekben a művészet és festészet létkérdéseire vonatkozólag. A számítógép technikai képeinek elemei az ‘olajszagú’ festékkel párosulnak. Régmúlt századok festőiségében száguldó rakéták, űrhajók, computerek, robotok jelennek meg. Hackerek garázdálkodnak egy klasszikus enteriőrben. Kosztümös dáma sétál egy cyber-könyvtár terében. Egy művész xerox gépen hamisítja saját munkáit. Festőrobotok tevékenykednek a képi világ továbbépítésén. Caravaggio képeit idéző férfialakok kacérkodnak az infravékony réteggel. Az első látásra ellentmondó történetekből azonban összeáll egy kép, mely kísértetiesen hasonlít valamire. Talán a világra amiben élünk?