A rendezés a mozgó képeknek a festményekhez, fotókhoz hasonlítható materiális jelenlétet kölcsönöz azáltal, hogy minden mű külön monitoron vagy vetítésen folyamatosan látható.
A képzőművészeti mozgóképek tartalmi és formai különbségei egyúttal a bemutatás módját is meghatározzák. Éppen ezért nem mindegy, hogy videókat moziban látunk, egy installáció részeként, vagy mint képeket a térben.
Bizonyos mértékben megfelelnek ennek a felosztásnak a lehetséges tartalmi-formai struktúrák: a narratív, melyben jelentősége van a videó elejének és végének; a figuratív vagy absztrakt képek, melyek környezetükkel összefüggésben működnek, és a jelenségek megfigyelése, (figuratív vagy elvont formában) a médiumon, tehát az elektronikus téren belül.
(Eike: Softmanipulations)