Klimó Károly /1936/ a magyar neoavantgárd és az Európai Iskola szellemi örökségének egyik legkövetkezetesebb továbbvivője. Művészetében az informel gesztusrendszere és a közép-európai Neue Wilde expresszivitása találkozik, sajátosan narratív, irodalmi ihletésű látásmóddal.
Festményei, grafikái, kollázsai és assemblage-ai a figurativitás és az absztrakció határán mozognak, miközben melankólia, irónia és szellemi játékosság hatja át őket. Klimó számára a kép nem pusztán látvány, hanem gondolati tér: Kafka, Artaud, Sade vagy Thomas Bernhard művei nyomán az emberi létezés szélsőségeit kutatja.
Pontos kompozíciói egyszerre idéznek színházi jeleneteket és belső pszichológiai tájakat. A kiállítás érzékeny betekintést nyújt egy olyan életműbe, ahol az irodalom, a filozófiai reflexió és a festői gesztus szétválaszthatatlan egységet alkot.