Benes József képi metamorfózisait a gerincábrázolásaiból is levezethetjük, ez a vonagló figura új életre kel a fóliasátrak hernyószerű képződményeiben. A gerinc vonaglik és elfogy, majd a csigolyadudorok meghíznak, puffadt, pántokal összetartott hátszörnyeteg testévé válnak. Máskor a gerinc laposféreggé satnyul, végtagnélküli aprófejű idollá változik. A kimerült, félálomban vergődő elme színpadán jelennek meg ilyen álomképek, a bardo-állapot megelőlegezése, mikor a testet elhagyó lélek a mulandó porhüvely bomlási fázisait éli meg. Ez a testet állandóan átalakító kaleidoszkóp leleplezi az ember illúzióját, az anyagelvű konzerválást, a test imádását. A mulandóság, amely tudatos létezésünk része volt, a hit hiánya által tabuvá válik. A mulandóságba való belenyugvás, a test pusztulásának felfogása már a középkori haláltánc ábrázolásoknál is problematikus volt, katartikus gyötrelem és kétségbeesés sugárzik az európai halálábrázolásokból. Benes József munkái nem az emberi test kicsúfolása, nem tragikus lázadás és blaszfémia, nem a teremtés kigúnyolása, hanem az öncélú élet által megidézett pokol látomása.
Gaál József
"A kőcserép, a porcelán és a karton egyezon tárgyon belüli együttes alkalmazása foglalkoztat – a két matéria karakterénel különbözősége, illetve azonossága. Nagyobb alkotói szabadságot kaptam gondolataim megvalósításához – szintetizáltam a rajzot, a festészetet és a szobrászatot a tradicionális kerámiaművészettel, eddig még nem látott módon. Egy új médium, s az alkotások mutatják, milyen új esztétikai értékek teremthetőek belőle."
Gerle Margit