Helyreigazítás

Körülnéztünk és azt láttuk, hogy minden a feje tetejére állt. Miközben tevékenykedünk, a talpunk alatt van a plafon. A dolgok színe került alulra és a fonákja van felül. Valami nincs sehogy.

A szükség szabályt bont: az új törvény ragaszkodik az asztalhoz, mi pedig, a valóság komédiásai túl vagyunk padlón és plafonon. Ha innen nézzük, végül is jól állunk. Ha meg onnan nézzük, akkor lógunk. A realitás puszta irracionalitás.

A fonákból van átmenet a furcsába, a komikumba. Egy sima egy fordított: mégsem nevetünk. Akkor most, hogy van jól?