A női test vizsgálatát a nyugati orvoslás kezdete óta tárgyiasító magatartás és a tények figyelembevétele helyett mítoszok és nemi előítéletek övezik. Ez a gyakorlat egészen Hippokratészig nyúlik vissza, aki a „hisztéria” kifejezést a görög hustera (ὑστέρα/anyaméh) szóból alkotta meg. Elmélete szerint az úgynevezett „vándorló méh” szindróma csakis a nem várandós nőket érintette, érzelmi labilitást és furcsa viselkedést okozva, azt sugallva, hogy a gyermekvállalás – azaz a biológiai kötelesség mellőzése – lázadásra készteti a női testet. Ez a reprodukcióra fókuszáló szemlélet napjainkig befolyásolja az orvostudományt, amit mi sem mutat jobban, minthogy bizonyos női nemi szervek átfogó feltérképezése csak 20 évvel ezelőtt kezdődött el.
A kiállításon szereplő három Young Visual Artist Award-díjas művész – Alma Gačanin (Bosznia Hercegovina), Glorija Lizde (Horvátország) és Agrina Vllasaliu (Koszovó) – munkái azt vizsgálják, hogy a patriarchális kapitalizmus és az egészségügyi-ipari komplexum hogyan hierarchizálta és ellenőrzi a női testeket és reproduktív szerveket. Emellett kritikával illetik azokat a rendszerszintű egyenlőtlenségeket és a kulturális előítéleteket, amelyek az orvosi és szépségipari ágazatot alakítják. Míg a középkori görög és római orvosi elméletek úgy tartották, hogy a nőknek két „szájuk” van – egy a beszédre és egy a szexuális tevékenységre –, és a társadalmi illem azt diktálta, hogy mindkettő maradjon zárva, a Hustera művészei egytől egyig stratégiákat kínának a rendszerszintű elhallgattatás és a kényszerített normák leküzdésére, akár az eltörlés, újraírás, vagy újraértelmezés révén.