Hybrid/Totem

Jelen kiállítás anyaga Verebics korábbi sorozatainak szerves folytatása és továbbgondolása, melyben a Tövisvírus sorozat és az állati portrék képeit fejleszti tovább. Legfőbb inspirációja továbbra is saját arca és fotói, melyeket virtuális és valódi utazásai során gyűjt.

Az állati portrék ezúttal még kevésbé valósághűek, sokkal inkább a szellemvilágot, a természeti erőket megtestesítő látomások, totemek, melyek bizonyos emberi tulajdonságokat felerősítve képviselnek. Illékonyak, álomszerű látomások, testetlen bestiák, festőiségükben ugyanakkor – Verebicstől már ismert módon- erőteljesen anyagszerűek.

Az emberi alakokhoz hasonlóan rajtuk is eluralkodott egy betegség, valamiféle multiokularitás, avagy sokszeműség, amely egyfelől a rájuk zúduló képáradat befogadását segíti, akárcsak a mitológiai Argosznak, kinek mellékneve a panoptész, sokatlátót, mindentlátót is jelölhet.

A sokatlátás ugyanakkor megosztja a figyelmet, fókuszálatlanná, dekoncentrálttá teszi, és szemkontatus híján dehumanizálja is a figurákat. Akárcsak a mai befogadók, mi is sokat nézünk, de keveset tudunk valóban meg is látni, be is fogadni. A reflektálatlan befogadás azonban kiszolgáltatottá tesz, a képek anélkül manipulálnak, kerítenek hatalmukba, hogy tudomást szereznénk erről.

Verebics reflektálatlan tekintetet bemutató képei egyszerre vészjósló próféciák, dehumanizált portrék, ember-állat-robot hybridek egy szebb jövőből. A nehéz festmények ellepontjaként fotóalapú munkák is megjelennek és egy helyspecifikus installáció is felállításra kerül.