Isteni formula, a fény

A Kepes Intézet soron következő kiállításán a fényé a főszerep. A kiállítás a fény különböző megjelenési formáit vizsgálja a kortárs magyar képzőművészetben.

A spirituális és a technikai, vagyis a transzcendens és az „anyagként” funkcionáló fény közötti különbséget, esetleges párhuzamokat több alkotó művén keresztül járja körbe a tárlat.

A kepesi szellemiséget megidézve már maga a téma is párbeszédre hív, emellett annak a holisztikus szemléletnek a szálait veszi fel, mely szerint a tudomány és a művészet egymást erősíti, támogatja és kiegészíti.

A tárlat anyagát a legfontosabb hazai kortárs magángyűjtemények anyagai adják, bemutatva olyan eddig lappangó vagy ritkán látható alkotásokat, melyek egy-egy életmű kiemelkedően fontos darabjai.

A szélesebb horizont kedvéért több generáció is bemutatkozik, így a már elismert jelentős hazai művészek mellett, tehetséges fiatal magyar alkotók munkái is helyet kapnak a kiállításon, melyen festmények, szobrok, lightboxok is bemutatásra kerülnek.

A technikák változatossága és a korosztályokra jellemző különböző jellegű megoldások igyekeznek minél tágabb értelmezési horizonttal szolgálni. A művészek sokféleképpen nyúlnak a témához.

Halász Péter Tamás objektje fény tudományos megközelítését képviselik, ahogy Várnai Gyula is a technika mentén halad. Bernát András fémportól fényesen csillogó felületein hullámzik a befogadó tekintete. Bullás József a vibráló, színes fények illúzióját adja, ahogy Hencze Tamás és Halmi-Horváth István festményi is a fény különböző megjelenéseit vizsgálják. Nádler István gesztusművein a fény a sötétségből kiemelkedő transzcendens világot leplezik le, melyet Botos Péter áttetsző üvegszobrai tesznek teljessé.