Koleszár Stella és Metzing Eszter első közös kiállításukkor több mint egy éve zajló és azóta is formálódó belső folyamatokat tárnak fel művészetük segítségével. Egy olyan elképzelt barlang képét formálták meg, amelynek nyirkos belsejében több valóságdarab is tükröződik. Kong a lét teljességének visszhangjától; játszadoznak benne a fájdalom öltései, az üveggé dermedt létezés dimenziói. Az így megképzett barlang egyszerre az egyén álomhelyszíne, a kollektív tudat által szőtt mesék történése, az archetípusok szimbólumtere, a kiállító művészek magán mitológiájának teremtése.
Egy individuációs eposz kulcsjelenete robban a térben, ahol az egyén saját lelki aspektusainak felfedezése felé tart. Miközben eggyé válik saját, a tudattalan terrénumába száműzött árnyékoldalával, megnyitja könnycsatornáit, hogy táplálhassa a végső leszámolás ígéretét. A barlang falát behálózó, kísérteties (unheimlich) csáplények már hirdetik az önmagát kizárólagosnak mutató antropocén világ végét. Organikusan rothad bele az egész egy másik, „természetalatti” valóságba, miközben a bataille-i alantas anyagban, vagyis a sötétség és irracionalitás iszapos energiájában az újjászületés méhe ringatózik.
Szabó Annamária
(A kiállítás címe idézet Herbert Wendt Szerelmi élet az állatvilágban című könyvéből. Gondolat, Budapest, 1965.)
Hangistallációval közreműködik Mákó Rozi.