A kiállításon Makoldi Sándor utolsó korszakának fő művei mellett az őket inspiráló magyar népművészeti tárgyak is megjelennek a gyűjteményéből (tehát a múlt lenyomata, a népi gyökerek) és jelzésként a két gyermekének (a szobrász Makoldi Sándor Gyulának és a festő-restaurátor Makoldi Gizellának) hasonló szellemű szobormakettjei és a textilfestményei – tehát a jövő.
Makoldi Sándor hitte, hogy Magyarországon a jellemzően magyar festészet-művészet (vizuális kultúra) is utat törhet, ami a hagyományos népi-nemzeti kultúránk folytatása. (Mint már az elismert bartóki, kodályi zenében, vagy a népzene és a néptánc újjáéledésében is megnyilvánult.)
Makoldi Sándor mai festészetét a népművészet „absztrakt” fogalmi jelképei inspirálták, amit az általa gyűjtött és elemzett néprajzi tárgyakon is megtalált. Az alkotás pszichológiája mellett a világképbe rendezés megértése kápráztatta el, és maga is folytatta képein a mondanivalójukat – élve a „magas művészet” technikai előnyeivel.