A tárlaton az alkotó bemutat többféle mozgó installációt, például egy dobozt, amelybe bepillantva oszcillogramot lát a néző. A dobozban UV fénnyel megvilágított horgászzsinórok vannak kifeszítve és olyan képet adnak, mint a tévészerelők képernyőre „varázsolt” geometrikus ellenőrző képe.
Az Olajcsepp nebulák című fotósorozat az esővizes aszfaltra cseppent színes olajfoltot és mint nebulát, csillagködöt ábrázolja, ugyanazt, mint ahogy az űrteleszkóp láttatja a szétrobbant szupernova maradványait.
A kiállításon láthatók lesznek palacsinták, amelyekbe szövegeket, édesapja emlékére latin mondásokat sütött. Ezeket a konyha-videóinstallációban mutatja be, csakúgy, mint a forró gázrezsón szaladgáló vízcseppeket.
Július Gyula kísérleteinek alapja metaforikus jellegű, a technikai fejlődés múlt század végi jelentőségére kérdez rá munkáiban, installációinak megfogalmazásában ötvözi a geometrikus konstrukciót az expresszionisztikus megjelenítéssel.