Kassák pályavégi elvont művészete azonban nem egyetlen – ahogy a szakirodalomban meggyökeresedett – "konstruktív" vagy "konstruktivista" szemléletet képvisel. Kezdetben, különösen az 1957-1963 közötti években – a hazai színtéren is nyomot hagyó korszellemnek megfelelően – a lírai absztrakció, a folt- és gesztusfestészet, illetve a kalligráfia határozta meg festői felfogását.
Geometrikus absztrakciója 1961-1962 körül bontakozott ki, először annak érzelmekkel telített, és nem-mértani alakzatokat, oldott, tónusokban gazdag felületeket is megengedő változataként. Később, élete utolsó néhány évében – a töretlen, következetes konstruktivista mester mítoszának, önértékelésének és a szakmai-műkereskedelmi elvárásoknak is megfelelve – szigorúbbra hangolta, és húszas évekbeli képarchitektúráit meg- és felidéző geometrikus motívumokra korlátozta formáit.
1963-1966 között készített kollázsai is hasonló kettősséget mutatnak: elemeiket hol a korszak posztszürrealista törekvéseihez illeszkedő szabad-asszociatív módon, hol az avantgárd hőskorra jellemző geometrikus építmény módján rendelte egymáshoz.
Andrási Gábor