Pacsika Rudolf egy sajátos bináris művészeti nyelvi modellt alkotott, amely a strukturalista és a posztmodern filozófiai tételekre épül. Művészetében elszakította a vizuális nyelvet a használattól, és mint absztrakt létet próbálja definiálni. A megalkotott vizuális nyelv alapja a szignifikáció, amely kapcsolatot teremt egy bizonyos dolog (jelölt) és egy képlet (jelölő) között.
A jelölő és a jelölt közötti reláció Pacsika művészetének nyelvi jele. Rendezi, vagy akár fel is függeszti a „nyelvhasználatok” közötti hagyományos határokat és megszabadítja a tárgy-területet a kanonizáció terhétől. Szűkített retrospektív tárlata munkamódszerébe, gondolkodásába kíván betekintést adni néhány műegyüttes bemutatása keretében.