A Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) több mint kétmillió tárgyat őrző gyűjteményei egyszerre időtlen, ugyanakkor folyamatosan változó történeteket mesélnek. A kiállítás ezt a hatalmas anyagot nem lezárni, hanem megnyitni kívánja: egy olyan szubjektív, mégis reprezentatív pillanatképet kínál, amelyen keresztül felrajzolható a szentendrei művészet százharminc éves, rétegzett, sokszínű íve.
Stílusok, korszakok, személyes kapcsolódások
A Ferenczy család modern szemléletű örökségétől indulva a Régi Művésztelep plein air és konstruktív hagyományán át jutunk el a Vajda Lajos és Korniss Dezső köré szerveződő alkotókhoz, akik a szürrealizmus és a népművészeti gyökerek összefonódásából teremtették meg saját, egyedülálló látásmódjukat. Innen vezet tovább az út az Új Művésztelep stilárisan és műfajilag sokrétű világához, majd a Vajda Lajos Stúdió szabad szellemiségéhez, dadaista humorához és a Szentendrei Grafikai Műhely kreatív közösségi kísérleteihez. A tárlat kurátorai – Bodonyi Emőke, Iberhalt Zsuzsa, Kozák Zsuzsanna, Muladi Brigitta és Szabó Noémi művészettörténészek – azt a célt tűzték ki, hogy az FMC gyűjteményeinek rendkívül gazdag anyagát a látogatók saját egyéniségük, érzékenységeik szerint fedezhessék fel, hogy ne csupán szemlélésre, hanem személyes kapcsolódások kialakítására is nyíljon lehetőségük. Ezért az egyes termekben különféle székeket helyeztek el, új, izgalmas nézőpontokat felkínálva.
Foglalj helyet! Fogadd be a művészetet!
A szék – mint az emberi jelenlét, figyelem vagy épp megpihenés szimbóluma – lehet kényelmes vagy kényelmetlen, ismeretlen vagy otthonosra koptatott. Egy hely, ahol valaki előttünk ült, és amelyet majd éppen mi hagyunk üresen. Széken ülve dolgozunk az íróasztalnál, ebédelünk családunk körében vagy dőlünk hátra egy jó könyvvel. Ülve utazunk, ülünk a templomban és az orvosi váróban. A múzeumi terekben való élményszerzésnek is fontos tartozékai az ülőalkalmatosságok. Paul Klee, szürrealista festő szavaival: „Egy kép megértéséhez székre van szükség. Miért éppen székre? Hogy a lábak, amikor elfáradnak, ne zavarják az elmét.” Amikor a műalkotások között elhelyezett, különleges székekben helyet foglalunk, a minket körülvevő tárgyakra tekintve új gondolatok ébredhetnek, a hozzájuk kapcsolódó kerettörténet átíródhat. Így a Ferenczy család művészetét bemutató teremben Ferenczy Károly festőszéke, a felfedező folyosón egy időutazó fotel várja a látogatókat. Miként változik a tapasztalásunk általuk? Az ikonikus alkotások és a raktárak mélyéről előkerült ritkaságok, a váratlan tárgyi találkozások arra invitálnak bennünket, hogy együtt fedezzük fel, hányféle valóság és nézőpont rakódik egymásra a szentendrei művészet történetében. Ahogy feLugossy László képzőművész megfogalmazta: „Annyi valóság van, amennyit csak akarsz.”