Somody olyan képek alkotásával hívja elő a forma és a formálatlanság találkozásának könnyedségét, ahol a kép egyik része rejtőzködő, míg a másik élesen előtűnik, annak ellenére, hogy a megjelenő elemek, színkombinációk ugyanolyanok, vagy hasonlóak. Fókuszpontok ütköztetésével éri el azt a hatást, amely a sűrűséget, a sokszínűséget felfedi munkáiban, ami egyszerre a nézővel való kommunikáció első lépéseként is értelmezhető nála.
Legfrissebb munkáiban is visszanyúl saját maga által kifejlesztett játékos nyelvezethez, amely az egyszerű, organikus formák, finoman kiválasztott színek és tudatos festészeti hangsúlyok összességéből áll. A felhasznált motívumok visszatérő formavilágról árulkodnak, az ovális, amorf vagy eltorzuló formák felsorakoztatása a festményeken arra szolgál, hogy a munkáknak egységet és sorozatjelleget biztosítsanak. A lépten, nyomon megjelenő rácsszerkezetre, vagy a rácsszerkezet lenyomatára felhúzott perspektivikus narratívákat akár optikai játékként is értelmezhetjük.
Az aktuális kiállítás esetében visszafogott színvilág, – ami kevésbé jellemző előző munkáira, mert a színek és árnyalatok fontos alkotó- és történeti elemként szerepelnek festményein – most inkább a monokróm szférában mozog, így könnyebben teremti meg azt a mimikát, ami a rejtőzködő és előtűnő képi szituációját megalkotja.