Kiállítva

A Demo Galériában megrendezett tárlat nyolc alkotó munkáján keresztül igyekszik bemutatni a prostitúció problematikus pontjait. Kiállításunk kiindulópontja az a társadalmi kontextus, mely legitimizálja a prostitúció folyamatát és a test áruba bocsátását. Célunk a köztudatformálás és a néző szembesítése egy olyan problémával, melyet a többség nem érez magáénak, és a témával kapcsolatos közöny is hozzájárul a szexuális kizsákmányolás gyakorlatához.

A rendszerváltás óta egyre nagyobb teret hódít az a gondolat, hogy a prostitúció nem más, mint „két felnott ember közös beleegyezésen alapuló szexuális viszonya”, „szolgáltatás”, melyet nem szabad és nem is érdemes betiltani, hiszen a „legősibb mesterség”, ami mindig volt és mindig lesz.

Ez, a prostituáltakat „szexmunkásnak” megnevező elképzelés nem csak a törvénykezésben talált utat (a prostitúció legalizálásával, a türelmi zónák kijelölésével), de az általános közvélemény mellett sok, egyébként felvilágosult, haladó gondolkodású értelmiségi osztja azt a nézetet, mely a „kurtizánokat” vagy „örömlányokat” izgalmas életű, esetleg feslett vagy könnyű erkölcsű nőknek tekinti.

Mi ezzel szemben – az ENSZ, a WHO, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek állásfoglalásával összhangban – azt gondoljuk, hogy a prostitúció a nemi erőszak egyik legelterjedtebb formája. Kezdeményezésünk már önmagában véve egy állásfoglalás, mely szerint a test elidegenítése és árucikként való értelmezése amellett, hogy morálisan elfogadhatatlan, a prostituáltak emberi jogainak súlyos megsértését jelenti.

A művészek természetesen nem a szervezők vagy más emberi jogi aktivisták, a prostítúció kérdésében vallott nézeteinek illusztrációit készítették el, jóllehet maga a probléma felvetése és vizsgálata állásfoglalás az érzékelhető érdektelenséggel szemben.

Oravecz Éva a portré és a szöveg kontrasztos párbeszédében illusztrálja azt a disszonanciát, mely test és lélek között létrejön a tranzakció során.

Kapitány Eszter munkája szintén az identitás ellentmondásosságát ragadja meg. Míg az előbbi a privát szférát és a társadalomban betöltött szerepet determináló jelenségekkel foglalkozik, utóbbi a szabadság fogalmával operál.

Rastatter Linda képén a másik fél, a kliens tudatállapotai jelennek meg. Azt a hamis tükörképet ragadja meg, mely a felhasználó szerepébe vezeti őt. Hogy a pénzért vásárolt szex milyen hatást fejt ki a környező emberek életére – legyen szó a családról vagy a munkatársakról akár – akik közvetett érintettjei a prostitúciónak, azzal Farkas Kata grafikája szembesít bennünket.

Bogyó Virág és Hódi Csilla közös akciója a prostitúció árucsere jellegére reflektál, melynek alapját a kölcsönvett tárgy és a kölcsönszerzodés képezi, előmozdítva bennünk a prostituált saját magával és a tranzakció többi szereplőivel megkötött szerződések üzletiességének, tárgyra irányultágának érzetét.

Szeleczki Rozália archív, háborús, nőket munkába hívó propagandafilmek feldolgozásával és kisajátításával vizsgálja a prostitúciót.

Felsmann István installációja, a többi alkotástól némileg eltérő hangnemében a kérdést kisérő apátia hatásmechanizmusával foglalkozik.

A kiállítás az 1nem Alapítvány kezdeményezése, a szervezésben részt vett: Farkas Kata, Marczali Ferenc (1nem Alapítvány), Muskovics Gyula.

A kiállításhoz tartozó kísérőprogramok:

Április 5.
20:00 órától Böröczffy-Farkas Boglárka performansza

Április 13.
18:00 órától Csillag Ádám: Nincs kegyelem a földi pokolban. dokumentumfilm vetítés 20:00 órától Kerekasztal-beszélgetés a prostitúcióról. „A prostitúció megjelenése a médiában, a művészetekben és a valóságban.” Moderátor: Mihalovics Éva (mozgókép és média szakos tanár, a Tilos Rádió műsorvezetője)

Április 18.
17:00 órától Workshop a prostitúcióról Szigeti Vera vezetésével (az 1nem alapítvány és a Nane munkatársa)

Április 20.
19:00 órától Prostitúció a játékfilmben- előadás, vetítés, beszélgetés Mihalovics Évával