Kóbor lapok

A kiállításon látható munkák létrejöttét hosszú munkafolyamat előzte meg; olyan oldalakat használtam amik sérült, vagy eleve hiányosan hozzám került könyvekből származnak. Ezek az oldalak már nem részei egy nagyobb egésznek, mert az felbomlott.

Nincs jelentősége milyen történet vagy leírás, könyv vagy kiadvány szerves részei voltak. Ebből a szempontból értelmezhetetlenek, (szöveg)környezetüktől megfosztva, csak önmagukban léteznek. Eredeti funkciójuk visszavonhatatlanul érvényét vesztette.

A lapok betűkből épülnek fel, a betű pedig az egyik legabsztraktabb jel, amit ismerek. Hangot társítunk hozzá, szavakat formálunk belőle, amelyeknek jelentést tulajdonítunk, majd a szavak és fogalmak szöveggé szövődnek. Ezt az elvont jelrendszert egyszerűsítettem tovább, míg sematikus oldal-portrékat nem kaptam.

Minden lapnak van egy saját ritmusa, arányrendszere, amit a rá jellemző tulajdonságok formálnak. Szóközök, sortávok, tördelési sajátosságok eredményezik az egyedi karakterjegyet. A redukciós folyamat során fokozatosan haladtam szóról-szóra, és végül minden oldalon megtartottam az eredeti szövegből egyetlen szót.

A választáskor hangulatok, benyomások, szubjektív szempontok vezéreltek. Ez a leszűkített szókészlet adja a kiállítás interaktív részének alapanyagát. A látogatók kedvük szerint választhatnak egy szót, vagy akár többet, de készíthetnek szabad verset, haikut, vagy egy történetet is a lapokból.

A kiállítótérben mozaikszerűen megjelenő oldalak, értelmezhetők egyesével, vagy egy összefüggő kompozícióként is, ugyanakkor szokatlan, egyedi kirakós játékként is felfoghatók. A variációk száma, ha nem is végtelen, de számos.

Boros Mátyás