A Gyorsuló idő kitűnt kortársainak tipográfiára és figuralitásra építő, a (szocialista) reklámkultúrába illeszkedő munkák sorából visszafogottságával, a fehér alapon lebegő mértani ihletésű formák mellé állított talpatlan betűkkel.
Visszatekintve, a munkákból egyfajta kibernetikus szuprematizmus sugárzik: az analóg formák egyszerre idézik a korai avantgárd kísérletező lezserségét és a beköszönő számítástechnikai korszak maximális optimalizációra törekvő munkamorálját.
A Bézier-görbe kivégezte a körzőt és a vonalzót: Gróf Ferenc kiállítása epitáfium a késői Kádár korszak egyik legmonumentálisabb tervezőgrafikai vállalkozásának emlékművén.