A kronotoposz az irodalomban egyszerre formai és tartalmi kategória. E két fogalom az irodalomban azért is elválaszthatatlan, mert a narratívában egyik a másikba fordul át, az idő tulajdonságait a tér tárja föl, a tér viszont az időn méretik meg és töltődik föl tartalommal.
Régóta foglalkoztat, érdekel a különböző területeken – így a filmben és az irodalomban – használt tér – idő viszonyok. Izgalmas vizsgálni hogyan működnek ezek a megközelítések a fotográfiában, ahol maga a képkészítés időparadoxonokban autentikus. A várakozás, a megérkezés, születés, emlékezés, feledés, mind az időre és ugyanakkor képkészítésre vonatkozó fogalmak.
Olyan fotókat gondoltam létrehozni ahol nem érezzük a pillanat uralmát, amelyek nem siettetnek ünnepelni a villanást, az elmulaszthatatlan konstellációt, amely nem hiteti el, hogy az előtte és az utána már kevésbé érdekes. Az idő tekintetében tehát köztes állapotot tapasztalunk, a képeken létrehozott terek megteremtik a helyet saját idejüknek. S akár a képek, mi is mindannyian erre várunk.
Fuchs Lehel