A most bemutatott képsorozatom láncgörbék által meghatározott elképzelt terekből indul ki. A görbék determináltsága a Fekete Gömb láncgörbékkel (2021) című installációm készítésekor kezdett foglalkoztatni.
A két ponton felfüggesztett, egyenletes elemekből álló lánc saját súlyánál fogva mindig „egyféle”, parabolához hasonló alakot vesz fel.
A gravitáció által formált és a nekem nehezen értelmezhető matematikai egyenlettel leírható görbe festészeti átlényegítése átélhetővé teszi számomra Edward Frenkel matematikus Gödeltől származtatott állítását, miszerint a matematikai fogalmak önálló – embertől, időtől, tértől független – valóságot alkotnak.
A festés folyamatát általában a megjelenítés és a lételmélet között oszcilláló gondolatok kísérik. A parabolikus vonal festése közben csökken ez az ingadozás, az ívek folyamatos ismétlése a lét vagy a gravitáció determináltságának negatív konnotációját az örökérvényűség független világába való átlépés élményévé változtatja.
Haász Katalin